Az elmúlt időszakban az NKA / CsTP támogatásával koncertezett és/vagy készített lemezt, klipet a skablog látókörébe tartozó zenekarok közül a Budapest SKA Nu-Jazz Orchestra, a HungaRiddim, a Lions of suburbia, a Pozitív, a SKA-Pécs és a Sky Fanatic is. (Friss bejelentés: a StabilFrazír is lemezfelvételre készül, a Manaky pedig klipet forgatott.)
Nyáron a stúdiózást és a klipforgatást követhettük nyomon a BuSKAnjo FB-oldalán, szeptember végétől lett elérhető a Legyen ez a nap címet viselő lemez, októberben pedig dal- és klippremier zajlott le a Petőfi Rádióban és a Petőfi TV-n.
A napokban osztottam meg a blog profilján a NY Times 20 évvel ezelőtti cikkét: az akkori amerikai ska-szintérről szól és a mából nézve is igaz az, ahogyan King Django definiálta a ska egyik erősségét: a gyökere olyan erős, hogy sok változáson mehet át, de így is kimutatható a kapcsolat az eredeti stílussal. Ez a meglátás köszönt vissza a lemez címadó dalának premierje során, amikor elhangzott, hogy a ska lüktetése sok más zenei stílusba is könnyen átültethető.
Lesd meg itt. Ha spórolnál az idővel, itt a klip (premier nélkül):
A BuSKAnjo leginkább a jazz és a funk könnyedségéhez társítja a skát: a ritmus jamaicai, a hangzás és a megszólalás jazzes. A formához hasonlóan a tartalom is színes: megéneklik a várost, a szerelmet, a sétát (ami az előző kettőt is jelentheti egyben :)), a városi létformán belül a kávéházi hangulatot is.
A város az öndefiníciót jelentő névben, a lemez borítóján és a hozzá mellékelt füzetben is visszaköszön: a tagok Budapest ikonikus helyszínei előtt fényképezkedtek. Mindez együtt alkalmas a lokálpatrióta beállítottságú szívek megdobbantására.
Az album dalait nagyobbrészt a saját szerzemények adják, köztük a már említett, klippel kiegészített címadó dal, aminek a pozitív, nyári délutáni-kora esti hangulata a vége felé pattogó, skás bolondériába fordul át.
A Még egy szívbe a számítógép olcsóbb hangszóróján átszűrődve kevésbé*, de a márkásabb fülessel hallgatva** simán belehallottam a dubot is. DU3normal vagy Zeze (Burkus König) megpörgethetné-belassíthatná a dalt egy próba erejéig. Teljesen más szerkezetű és témájú, hangulatú dal, de a dubos felhang okán párhuzamként felmerült a Madnesstől a Death of a Rudeboy dubos remixe.
* - audiofilek ide lőjenek.
** - karácsonykor le volt árazva egy Sennheiser és egy Batmanes füles.
A Te meg én is továbbviszi a lendületes jazzes nóták sorát, a városban csavarogva eggyé válik benne a jazz és a skás ritmus. A Csak egy kicsit a skanking ritmusa és a reggae-s belassulás közt váltogat és a citius, altius, fortius olimpiai jelszó-hármasát fordítja le a hétköznapi törekvések és a néha megbolondulás szintjére.
A Péntek esti passzió egy korábbi zenekari felállásban már eljutott a klipes megvalósításig, most más szöveggel új változatban szerepel a lemezen. A téma a szerelemhez kanyarít vissza minket, a megszólalás a megszokott jazzes-skás urbánus hangon érkezik. A refrénnél otthon hallgatás esetén fel lehet pattanni a kanapéról és éljen a skanking a lejátszó mellett, koncerten pedig irány az első sor.
A Mintahőssel belassulunk és beülünk egy kávéházba: szerelmes, vágyakozó nótát kapunk, a háttérben bevezetőül diszkrét csevegés zajával. Itt domborodik ki, hogy a BuSKAnjo erőssége a zongora: zökkenőmentes a váltás a nagyzenekari, koncerten szökellős hangulatból a visszafogottabb, bárzongorista + énekesnő felállás korszakába. Mindkettő működik.
Folytatódik a múlt átmentése a mába: a Buskanjo a nagy videomegosztón is dokumentálta, hogy feldolgozásaikkal a harmincas évektől egészen az ezredforduló utánig merítenek a zenei termésből. Ebből a lemezen is helyet kapott egy hazai egyveleg (Van-e szerelmesebb...) és egy tripla nemzetközi kitekintés (Don’t Call Me Baby, I'm Yours - Billionaire).
A 4+1 dalt egyesítő magyar blokk többek közt Fényes Szabolcs előtti kalapemelés, jó értelemben vett feldolgozóüzem és nem cipőbámulós múltbarévedés, hanem teljesen mai anyag. A már említett kávéházi múlt hangulata a jelenbe és mosolyba oldódik benne. Nyilvánvaló, hogy a dalok nem a mai rádiós igényekhez igazítva íródtak 80 éve, de Buskanjo-tálalásban elférnének a Petőfi vagy a Jazzy rádióban.
Külföldről is széles skáláról válogatnak: Michael Jackson, a Red Hot Chili Peppers, Donna Summer és CeeLo Green is az inspirálók közé tartoznak (érdemes meglesni a YT-on). A lemezre diszkó- és popdalok átiratai kerültek és egy pillanatra Bobby McFerrin örökzöldje is megidéződik. A skás jazz mellé bekerül a funk és a hangsúlyosabb reggae-hatás.
Összefoglalva a benyomásokat és kibővítve néhány újjal az eddigieket: a Buskanjo a Kobuciba, jazzklubba, az MR2-Petőfi Rádióba, borfesztiválra, fröccs mellé és egy nyári estéhez egyaránt illik, néhol megidézi a PASO jazzes pillanatait, dubos remixért kiált és bár alapvetően más hangon és más eszközökkel, mint a korábban méltatott SKA-Pécs, de pozitív üzenetet szeretne átadni. Hajrá!
Buskanjo itt: honlap / FB / YT / lemez
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése