Eldőlt a kérdés: idén újra lesz Tizenhét! Már csak pár napot kell aludni és március 17-én a PASO és a Tuff Steppas társaságában lesznek láthatók a Barba Negrában. Ennek ürügyén két kérdést tettem fel a tagoknak.
- 2014 elején és két évvel később is körbekérdeztem a skablog által nyomon követett előadók között: mit hallgattak az előző évben. Idén nem lenne kapacitás a teljes névsor kikérdezgetésére, de az eléggé érdekelne, hogy a Tizenhét tagjai milyen zenéket hallgattak tavaly (2016-ban). :)
Tilla: - Nagyon vegyes a felhozatal. Ska és reggae zenéket leginkább bulikban hallgattam, meg mikor készültem a Tizenhét-próbákra és próbáltam újratanulni a dalokat. A klasszikus dalokat szeretem a two tone érából is és a korai reggae ska előadóktol is. Kortárs zenéket kevésbé hallgatok és ez a többi stílusban is így van.
Amit nem tudok megunni, az például a Heptones Lee Perryvel közösen készített Party Time albuma. Azt kéthavonta minimum meghallgatom.
Azonkívül sok punkrock, mod, folk, és szinte minden stílus a 60-as évekből (beat, soul, reggae, rocksteady, doo-wop, rhythm and blues, ska... :))
Silver: - Nálam sem egyszerű, szinte tudathasadásos a helyzet. :) Van egy élőzenés, zenekaros egyéniségem és egy otthon potmétereket tekergető, megátalkodott elektronikus-zenés énem. A zenehallgatásom is ehhez igazodik. A jó féle dub-reggae simán otthon is előkerül, de skát inkább csak buliban hallgatok (pár kivételtől eltekintve).
Ha már szintér, ezeket hallgattam tavaly leginkább:
- friss:
Silly Walks Discotheque - Smile Jamaica (2016)
Damian Marley – Caution (2016)
- régebbről:
Skalariak – En La Kalle (2001): örök kedvenc!
Nem színtér (ezek fogtak meg leginkább):
Arkhé – A (2016)
Stephan Bodzin – Powers Of Ten (2015)
Pál Zoli: - Azt hiszem, én vagyok az a csodabogár a zenekarban, aki sosem volt a ska/reggae zenék megveszekedett híve, mégis az idők folyamán 3 olyan bandában is megfordultam, ami a műfajhoz köthető.
A jamaicai hangulat helyett zeneileg a zord észak (Norvégia, Svédország…) zenei világa áll közel hozzám. Itt az évek során annyi változás történt, hogy míg a Tizenhét jegelése idején a Mayhem / Satyricon fémjelezte (vigyázat, szójáték!), a Patással kokettáló black metal volt a kiindulási pont, a hangsúly mostanra áttevődött a Hellacopters / Turbonegro / Backyard Babies-féle garázs rock&roll-ra.
Zsolti: - Amúgy a kérdés nálam nem a mit, inkább a mit nem: nem hallgatom meg a nagyon elvont okoszenéket, a száz refrénes mű-slágereket, és legjobban a szinti-techno-lakodalmast utálom.
Mostanság egyébként Skindred, Maszkura, Seeed: Wonderful life, persze alap a mindenféle ska, meg reggae muzsika.
Szasza: - Számomra – mint népszerű JD, a ska, a reggae és a rocksteady zene megszállottja - most így hirtelen a következő tavalyi megjelenések jutottak az eszembe kérdésed kapcsán:
A lemez érdekessége egyrészről az, hogy egy öreg motoros, a legendás harsonás Vin Gordon muzsikál benne, másrészről pedig az, hogy dalait az angliai The Real Rock Band kíséri, melyet jó barátom, Shaka Black – aki már nem egyszer járt itt Magyarhonban - erősít hangjával. Szóljon is a következő dal erről a lemezről, hogy értsd miről is van szó. :)
Egy igazi klasszikus válogatás a korai ska világából, ahol még erősen érződik a rhythm and blues hatás.
Nagy kedvenc. Bármi, ami rocksteady, nagy kedvenc. Tavaly nyáron találtam rá erre a kiadásra, nem is bírtam otthagyni és már ott díszeleg a többi rocksteady LP és EP között. Ready, Steady, Go!
- 2011-ben ittunk pár sört a Csigában Edével és Szaszával abból a célból, hogy egy interjú keretében összeszedjük a Tizenhét (plusz Soulbang, plusz The Three Teadies) sztoriját úgy, ahogy ők látták.
Azóta is tervben van, hogy folytatjuk a beszélgetést, de még nem sikerült összehozni. Viszont rövden és több szempontot is beemelve elkezdhetnénk felépíteni egy vázat a folytatáshoz: pár mondatban össze tudnátok foglalni, hogy ki milyen formáció(k)ban zenélt azt követően, hogy a Tizenhét pihenőre ment?
A Soulution persze felmerül, illetve az is, hogy Szasza és Ede a Fishersben is benne volt (Ede Elefántkodik is), de egy helyre még nem szedtük össze ezeket az infókat.
Nem megyünk el bulváros irányba (nem vájkálunk a magánéletben), de arra az esetre, ha akad olyan, aki nem zenélt: mivel töltöttétek ki a zenélés után maradt űrt?
Tilla: - A Tizenhét után Írországban voltam egy darabig, ott alakult a The Sultans, ami egy wobbly-oi trió. Kiadtunk egy lemezt és egy EP-t.
Itthon a Soulutionben gitároztam, amiben Silver, Kápé és Zoli is játszott a Tizenhétből.
2013 óta újra aktív a Derkovbois. Hamarosan új lemezzel jelentkezünk.
2014-ben csináltunk egy Soulbang EP-t is 4 dallal, amit sajnos ezúttal koncert nem követett.
És van még a Savaria Allstars Punk Orchestra, amely idén a Tizenhét éve miatt évet halaszt.
Silver: - A Tizenhét feloszlása után még egy rövid ideig a Jah’s Warriorsban működtem, már mint basszusgitáros. Nem tartott sokáig, így egy rövid ideig munkanélküli zenész lettem. :)
Nagyjából egy év szünet után beindult a Soulution, ahol szintén basszusgitároztam, egészen tavaly év őszéig, mikor is szögre akasztottuk a zeneszerszámokat.
Mindezek mellett elektronikus zenében munkálkodom szinte folyamatosan, nagyrészt fióknak dolgozva. Silversan fedőnév alatt készítettem pár remixet dub-reggae stílusban, ezen kívül néhányszor dj-ztem is. A nagy áttörést az idénre tervezem (2017 a Tizenhét éve) egy élő elektronikus zenés projekttel, amin már jó ideje dolgozom. Stílusilag ez leginkább techno lesz. :)
Pál Zoli: - Az egyéb zenei tevékenységeimről: egy néhány éves kihagyást leszámítva 2000 óta fújom a harsonát a Sear Bliss nevű black metal zenekarban. A Tizenhét után hallható voltam a Soulbang koncerteken, valamint a Soulution lemezen és jó néhány koncerten is játszottam.
Pár éve Tillával és Kápéval beindítottuk a Savaria Allstars Punk Orchestra nevű punk rock triónkat, ahol gitárosként nyűgözöm le a zsűrit. Ez a formáció sajnos a 2017-es évre idő szűkében jégre került, de jövőre ismét támadunk!
Zsolti: - Az űrt házfelújítással, nősüléssel, gyerekprojekttel / eredmény: 2 kis fickó / próbáltam kitölteni, a sikeres projekt miatt jó 3 éve elsősorban gyerekdalokat hallgattam, nagy kedvencek:
Iszkiri: Jön a mamut!
Kiskalász: Hepehupa, Palacsinta
(Itt már elkezdtem röhögni. Köszi érte! - a szerk. :) :) :))
Szasza: - Én 2005 körül költöztem Budapestre, és ahogy feljöttem, olyan gyorsan bele is csöppentem egy ska bandába, a Masszívba, így akkoriban párhuzamosan voltam 2 zenekarban is. Sőt jut eszembe 3-ban is, mert bár sokan nem tudják, de 2006-ban csináltunk egy céges zenekart, az Alternative Eletronicsot, ami főleg rock feldolgozásokat játszott és kb. 2008-ig volt talpon.
Aztán ahogy a Tizenhét 2009 vagy 2010 környékén nyugdíjba vonult (:(), Edével elkezdtük szervezni egy már budapesti alapokon nyugvó bandát, a The Three Teadiest, de azt hiszem, ennek történetét már jól ismered.
Közben - ha jól emlékszem - még volt egy-két Soulbang koncert is, de sajna ez is kikopott idővel. Mivel nem bírtunk a vérünkkel, 2011-ben egy hirtelen ötleten felbuzdulva - szintén Edével - nekiláttunk egy rocksteady banda, a The Mighty Fishers összehozásába. Úgy volt, hogy csak egy-két koncert lesz, ahol rocksteady dalokat dolgozunk fel, de hála a jó égnek tovább dübörgött a zenekar szekere és a mai napig aktív. Sajnálatosan 2012 óta már nélkülem.
Ekkor viszont jött egy teljesen más vonal (értsd úgy, hogy nem ska vagy reggae), megüresedett a Yellow Spots énekesi posztja, és végül nekem jutott a megtisztelő szerep. Ez azóta is tart rendületlenül, úgy, ahogy – igaz, nem túl aktívan – a Teadies is.
Ugyanebben az évben (2012) kezdtem nagyon beleszeretni a vinyl korongokba (itt szintén a ska/reggae/rocksteady vonalra koncentráltam főleg), és a gyűjtésből szenvedély lett, a szenvedélyből pedig megszületett JD Littlehead később pedig - Darth Wadával karöltve – a Western Sound System. Nagyvonalakban ennyi a történetem…
Mindenkinek köszönet a válaszokért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése