A kezdet
Július 20-án öngyilkos lett és elhunyt Chester Bennington, az amerikai Linkin Park zenekar énekese. 41 éves volt és depresszióval küzdött.
Mi köze ennek hozzánk, akik jamaicai (gyökerű) zenéket hallgatunk manapság itt Magyarországon? Hol érdekli ez azt a nagyjából 60 embert, aki olvassa a skablogot? (Lehet, hogy fölélőttem ezzel a számmal.)
Először is: a depresszió nem vicc, nem elbagatellizálandó. Emberi dolog, ami mindenkit érinthet.
A HVG cikke szerint és az Eurostat statisztikája alapján a magyarokat az EU átlaga feletti mértékben érinti a depresszió.
A Metal Hammer csoporthoz tartozó TeamRock.com márciusban arról írt, hogy az Egyesült Királyságban a lakosság negyede évente tapasztal valamilyen mentális egészségügyi problémát (forrás: a Mind jótékonysági szervezet statisztikái). A Help Musician UK 2000 fő bevonásával végzett kutatása szerint a zenészek majdnem ⅔ része szenvedett már depressziótól.
A cikk a Black Stone Cherry, az Amity Affliction és a Killswitch Engage tagjainak gondolatait is idézi. Ezek alapján nemcsak zenerajongóként, hanem zenészként is könnyű belesüppedni abba az érzésbe, hogy egyedül vagy egy sötét, kijárat nélküli, önmagába visszaérő és reménytelen lyukban.
A TeamRock által megszólaltatott egyik zenész (a Hacktivist rap-metál banda tagja) szerint “rengeteg zenekar nem akarja bevallani a rajongóinak, hogy küszködnek. Sokan azt gondolják, hogy mi mindent kibírunk, de mind emberek vagyunk. A zenészeknek tudniuk kell, hogy oké ilyennek [esendőnek - a szerk.] lenni.”
Az Indie Vision Music (poppal, alternatív zenékkel, metállal, ska-punkkal foglalkozó keresztény zenei honlap) szerkesztője, Brandon Jones, aki maga is bipoláris zavarral él, hosszú jegyzetet írt a depresszióról, zenéről és kiútról. Ő is arra koncentrál, hogy milyen tanulságot lehetne levonni az esetből.
Ezt írja:
“Ha bármit is tanulhatunk Chester halálából, az ez: SOSEM késő segítséget kérni. Sose jöjj zavarba, ne szégyelld magad és sose kételkedj abban, hogy emberi vagy. (...) Én sem szégyellem, hogy mentális betegséggel küzdök. Ha olvasod ezt és a napi gondok szintjén túl sebzett vagy a depressziótól és kétségbeeséstől, akkor tegyél jót magaddal és kérj segítséget. Ne hagyd, hogy a szenvedés annyira eluralja a testedet és a lelkedet, hogy csak a halál tűnjön kiútnak.”
A depresszió
Ez nem pszichológiai témájú honlap, csak egy skablog. Szögezzük le, hogy a depresszió és más pszichiátriai zavarok diagnózisa és kezelése szakirányú egészségügyi képzettséget igényel. Nem cél az orvosi végzettség nélküli okoskodás, ezek csak személyes meglátások.
A depresszió stresszhelyzetet jelent, amely során felborul az agy racionális és érzelmi döntésekért felelős területeinek egyensúlyi állapotú működése. Nem tudunk racionálisan gondolkodni, sérül az ítélőképességünk.
Lehet, hogy az öngyilkosságot megkísérlő depressziós emberben annyira kikapcsol a racionális agy, hogy nem a gyávaság / bátorság skáláján gondolkodva dönt és nem is tudja mérlegelni, hogy milyen érzelmeket vált majd ki a szeretteiből.
Nem mérlegel és dönt úgy érvek és ellenérvek alapján, hogy öngyilkos lesz, hanem már mérlegelni sem tud.
Nem azért lesz öngyilkos, mert gyáva (nem mer szembenézni a világgal) vagy bátor: ezek a fogalmak kivesznek a szókészletéből. Az öngyilkosság nem jó vagy rossz megoldásnak, hanem egyetlen megoldásnak tűnik.
A segítség
Ha depressziósok vagytok: szóljatok valakinek, akiben bíztok, szóljatok a környezetedben lévőknek. Nem biztos, hogy mindenki vissza fog jelezni, de ne ítéld el őket ez alapján. Lehet, hogy ők is éppen mélyen vannak.
Magunkba fordulni, magunkat hibáztatni, elveszni, elszigetelődni nem jó megoldás. Ha introvertált az ember, még könnyebben be tudja magyarázni magának, hogy vesztes, hogy teher a többiek számára és még könnyebben elszigetelődik a többiektől.
A Malacka örökbecsű dalszövegének szavaival élve: “Depi City kicsi és csak magával határos”.
Ha azt is érzed, hogy nem érsz semmit, senkire sem számíthatsz és nincs kiút, akkor sem gáz segítséget kérni. Sosem. Mindenkinek lehet szüksége segítségre, egy jó szóra. Aki erős(nek mutatja magát), annak is.
Bevallani a sebezhetőséget és beszélni az érzésekről nem könnyű, de sokkal jobb, mint elfojtani őket és feldolgozatlan stresszt generálni önmagunkban, majd a személyközi kapcsolatainkban.
Emberinek, sebezhetőnek, esendőnek mutatkozni nehéz, melós, kockázatos, kényelmetlen érzés, de jobban megéri. Egyéni és közösségi szinten is.
Ha nem vagytok depressziósok: figyeljetek egymásra és ha tudtok, segítsetek. Olvassatok utána a témának és készüljetek fel, hátha egyszer szükség lesz a rendszerezett tudásra (ne legyen, de amúgy is mindig hasznos pallérozni az elmét). Ha valaki segítséget kér és nem hagyjátok válasz nélkül, megmenthettek egy emberi kapcsolatot (vagy egy életet).
Vannak erre szakosodott segélyszolgálatok (lásd: linkek a bejegyzés végén), amik el tudnak látni információval, de szimpla zenerajongóként sem kell messzire menni: a Zeneipari Hivatal is osztott meg kapcsolódó cikket.
A veszteség, fájdalom és elhagyottság érzését nem dolgozhatjuk fel más helyett, de meghallgathatjuk. Nem gondolkodhatunk más fejével és azt sem modellezhetjük pontosan, hogy aki depressziós, milyennek látja az életét azon a falon keresztül, amit a világ és maga közé épít. De segíthetünk abban, hogy szakértő, segítő kezekbe kerüljön és képzett szakember foglalkozzon vele.
Vigyázzatok magatokra és egymásra is, oké?
Zselenszky ugyancsak örökbecsű szavait idézve: “kinek épül ez az ország, ha ilyen könnyen tönkreteszed magad?”
A terv
A közbeszéd területén el kéne jutnunk oda, hogy idézőjelben vett békeidőben is tudjunk beszélni a depresszióról (segítő, öngyilkosság-megelőző céllal), ne csak akkor, amikor már késő: amikor tele vannak a híradások az öngyilkosságok híreivel.
Azt is jó lenne elérni, hogy ne stigmatizáljuk a depresszióval küzdő embertársainkat és ne ítéljük el őket, ne gondoljuk őket akaratgyenge hülyéknek, hanem megpróbáljunk segíteni nekik.
Ha elintézzük annyival, hogy “ez várható volt, mert depressziós volt”, vagy “csak idő kérdése volt, hogy mikor történik meg”, vagy “a zenészek ilyenek”, “a drogosok ilyenek”, akkor szép lassan (lassan?) kimossuk az empátiát és a szolidaritást a társadalom szövetéből.
Nekünk, rajongóknak tudatosítanunk kéne magunkban, hogy a zenészek még ha ikonok is sokunk számára, ugyanúgy esendő emberek, mint mi. Nem célszerű irreális terheket róni rájuk. Mérjük őket emberi mércével.
A zenészeknek el kéne jutniuk oda, hogy bár az ikonjainknak tekintjük őket, nem várhatjuk és nem várjuk el tőlük, hogy Kal-El (a nem geekeknek mondom: Superman :-D) legyenek.
Mivel ők véleményvezérek a rajongók számára, tudnak hatni a közönségükre azzal, ha 1. beszélnek a megelőzés fontosságáról, vagy 2. ha éppen érintettek, akkor a depresszióról és (reméljük) a saját gyógyulási tapasztalataikról is.
Hosszú időbe telne a terv megvalósítása, de a Zenzile (francia dubzenekar) megírta: “Up is a long way to go / but down is even longer”. Ha lefelé indulunk, sose lesz vége.
A terv nem idealizmus, hanem kőkemény célszerűség: ha színtérnek vagy közösségnek nevezhetjük a magyarországi és a magyarlakta területeken tevékenykedő ska / reggae / dancehall / dub / stb. zenekarokat, selectorokat, énekeseket és a masszívot így együtt, akkor sem vagyunk túl sokan ahhoz, hogy bárkit is veszni hagyjunk.
Nos, ez a mi közünk Chester Bennington halálához, a depressziójához és az öngyilkosságához.
Becsüljük meg egymást addig is, amíg itt vagyunk egymásnak. Ne akkor méltassuk a másikat (utólag), amikor már elment.
Ha peace - love - unity, one love (és a ska miatt keep on skankin’ :-D) a jelszavunk és a reggae gyógyító zene, akkor bele kell, hogy férjen egymás segítése.
Nem kell mindenkivel mindenáron és mindig jóban lenni, de “ne utáljuk egymást, mint a szart”. (Malacka.)
Ha végigolvastad: irány kirándulni, fröccsözni, napozni, bandázni, szeretni, piknikezni, fesztiválra, önkénteskedni, kerékpárostúrára. Élj. Köszi!
Hasznos linkek:
Alapítvány az Öngyilkosság Ellen - http://www.ongyilkossagmegelozes.hu
Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége - http://www.sos116-123.hu
Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány - http://www.kek-vonal.hu
Kapcsolódó cikkek:
Évente ötezren hívják öngyilkossági szándék miatt a lelkisegély-szolgálatot - 24.hu
Ugye kitalálja, melyik Európa legdepressziósabb népe? - HVG.hu
„In The End” – a Linkin Park énekesének öngyilkossága pszichológus szemmel - Mindset Pszichológia
The downward spiral: Why is depression on the rise in metal bands? - TeamRock.com
Néhány dal antidepresszánsként:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése