Ennek nem sok köze lesz a skához, de nézzük... Egy brooklyni lemezlovag és egy szomáliai MC tavaly úgy döntött, hogy ideje lenne közös kislemezek sorával tisztelegni néhány olyan zenész előtt, akik üzenettel bírtak-bírnak.
A három hírnök/hírvivő: Fela Kuti (nigériai afrobeat-zeneszerző, emberi jogi aktivista), Bob Dylan (a nemzedéki szóvivő szerepét elutasító folk-blues-rockzenész) és Bob Marley. Közülük itt és most - nem teljesen váratlan és hátborzongató módon - Marley a lényeg.
"Bob Marley had so much that he knew he had to give to the world. He said when it rains it don't rain on one man's house..." - hangzik el K'Naantól a felvezetés során. Bár Bob már nincs köztünk, a hatása még mindig fontos.
Ma este a ZP-ben a Kingston Cruisers is kalapot emelt az Iron Lion Zionnal. Abban is a kitartás üzenetét láttam hangsúlyosnak, nem azt, hogy az ember februárban lett volna 65, de nem adatott meg neki az amúgy nem is olyan magas életkor.
A ZP-beli hangulatot annyiban tudnám átkötni a New York-i DJ-hez és a szomáliai MC-hez, hogy ez a mindössze félórás lemez sem szomorú, kalaplevevős cipőbámulás, hanem a tisztelettel együtt is életörömöt sugárzó kevercs.
Annak is megvolt a kockázata, hogy valaki újabb dance-remixet fog eszkábálni... (Mellékes: elkezdem és be is fejezem a ska-szóviccek gyártását: eSKAbálni.) Pedig szubjektív értékelésem szerint a Marley-életmű távol áll a klubzenés szeleteléstől. Ahhoz is megfelelő alapanyag, de... Szóval érted. Az is esélyes volt, hogy J. Period és K'Naan elvész a dagályosságban és/vagy az ikonhoz való felnövés görcsös kényszerében.
Nem sikerült az eltévelyedés: ez itt olyasmi, aminél szeretném elkerülni a nagyon kézenfekvő és éppen emiatt kß$˛°đĐ elkoptatott örömzene kifejezést. Hiphop is van benne, de nem a mikrofonba köpködő és farokvakarászó utcai fajtából. Többnyire reggae (és soul), felszabadult fajta.
Szabadon elérhető itt: http://jperiod.com
Alternatív link: BandCamp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése