A Sziget-fellépés előtti estén beszélgettünk Edével és Szaszával a Tizenhét, a Soulbang és a Teadies történetéről, a múltról és a jövőre vonatkozó tervekről. A 12 év áttekintése mély, hosszan kitartott és vicces élmény lett, itt-ott felbukkanó vegyvédelmi hódokkal, fasisztákkal és felgyújtott mellszőrzettel.
3. rész - Teadies és sok minden más
- Térjünk rá a Teadies történetére is. 2009 nyarán jött egy ötlet, hogy ami nem fért bele a Tizenhétbe vagy a Soulbangbe, annak legyen egy hely?
Szasza: Házibuliban voltunk, Youtube-on DJ-ztünk és találtunk egy Prince Buster-számot. Amit játszunk is tőle. A Judge Dread. Bírósági tárgyaláson játszódik. Meghallottuk és mondtam: ilyet kéne csinálni.
Ede: Tilla akkor még a képben volt nagyjából.
Szasza: Mi akkor már ideköltöztünk Pestre és itt akartuk megcsinálni a zenekart.
Ede: Tilla is egyetértett, mondta, hogy legyen egy ilyen. Ha itthon maradt volna, részt is vesz benne, ez volt az alapterv. Tudtuk, hogy most nekünk kell embereket keresni, mert nem igazán tudunk a szombathelyiekkel dolgozni. Az volt a terv, hogy Marci lesz a harsonás, aki Tizenhét-tag is volt. Ő is Pesten élt. Mellette Szasza és én.
Próbálkoztunk és nagy lökés volt, hogy jött egy srác, egy fekete gitáros, az egyetemen együtt tanultunk. Lelkendezve mondtam, hogy Szasza, itt egy fekete srác, ő lesz a gitárosunk!
Szasza: Jó színfoltja lesz a zenekarnak. :)
Ede: Ő egy próbán volt összesen. Olyan szempontból nem működött a dolog, hogy nem lehetett rá számítani. Srácok, pont a Balatonban fürdök - mondta, amikor felhívtuk, mi meg itt vártuk a sarkon, hogy menjünk együtt próbálni.
Szasza: Érdekes, az első zenekari megbeszélés is itt volt a Blaha Lujza tér közelében valamelyik sörözőben.
- A Blaha Sörözőben?
Szasza: Nem, a másik oldalon.
- Az a kicsi?
Ede: Az. Borzasztó meleg volt. Ott volt egy komplett formáció. Hét ember volt. Harsona, szaxofon, ének, basszusgitár, dob. Billentyű nem volt. Meg a gitáros, a fekete srác. Megbeszéltük, hogy küldjük a repertoárt, ezeket a feldolgozásokat fogjuk játszani egy hónap múlva, akkor felkészülés és próba.
Ebből a hét emberből... ketten vagyunk. (nevetés) Ketten maradtunk. Mindenki... Én nem érek rá, nekem ehhez nincs kedvem, én meg nem vagyok beszámítható. És Mat Diamond, aki régen a Kókler dobosa volt, ő lett volna a dobos nálunk.
Szasza: Ő jött is, négy próbát lenyomott velünk.
Ede: Ő végül azért szállt ki, mert hiphop-karrierje lett és szólt, hogy neki ez nem fér bele. Havi egy próbát tudott volna vállalni.
Akkor elkezdtük nulláról, újra. Jött Tomasz, a szaxofonos, vele nagyon régen játszottam egy reggae-zenekarban, de ez nem is olyan fontos.
Szasza: De!
- Mi volt a neve?
Ede: Volt egy Copasetic nevű zenekar. Azt jelenti patois nyelven, hogy minden rendben. Bezzivel, aki most is a dobosunk, 2005-2006-ban kitaláltuk, hogy játsszunk reggae-t. Nagyon szerettük a reggae-t, leginkább Bob Marley-t hallgattunk meg Sugar Minottot.
- És ez a Tizenhétbe nem fért volna bele?
Ede: Ez még a Tizenhét-sztori előtt történt. Sok koncertünk volt, játszottunk a Hundergroundon Kőszegen, volt két soproni koncert, szombathelyi bulik. Bezzivel 2002 óta ismerjük egymást és 2003 óta játszunk együtt garázs-zenekarokban. Egy suliba is jártunk. Tomasz is onnan jött, ő volt a szaxis. Mondtam Szaszának, hogy kérdezzük meg Tomaszt. Ő így került a képbe.
Bezzivel akkor már két éve nem voltam jóban. Gondolkodtam, hogy kéne egy dobos. Senkivel sem szeretek rosszban lenni hosszú távon, írtam neki egy e-mailt. Jött az első próbára és kiválóan játszott.
Szasza: Amúgy mondják is, hogy a Teadies erőssége a dob-basszus.
Ede: Mondják, hogy a nagy zenekarokban, a Skatalites esetében vagy bárhol máshol a dobos és a basszusgitáros vagy testvérek voltak, vagy régóta ismerték egymást. Tényleg működik. Egyszerűen tudom, hogyan dobol.
Közben a Skalandtól kaptunk egy fülest, hogy Miki a Boogie Mammából eléggé ráérne, unatkozik, szívesen játszana nálunk. Ennyit tudtam róla, nem ismertem. Írtam neki e-mailt. Egyszer csak hívott egy ismeretlen szám, Miki volt az. Eljött egy próbára, leült, pengetett és éreztük, hogy ő tökéletes lesz. Már jóban vagyunk, barátok lettünk. Emberileg is bevált.
Azonnal tudta a számokat, ő is lelkesedett, hogy legyen fotó, kéne stúdió. Nem is sajnált rá semmit. A legfontosabb dolgok közé tartozik, hogy a stúdióköltségek felét ő fizette ki. Enélkül a mai napig nem lenne demónk, semmink. És nagyjából ketten szervezzük a koncerteket. Ebben is benne volt, hogy csináljuk, szervezzük. Ez fontos.
Szasza: Ezzel ki is alakult a formáció. Ez fix is.
Ede: Persze, közben 500 tagcsere volt. :) Tényleg, Ott Rezső a Y.U.P.-ból, ő volt az első billentyűsünk. Megbízhatatlan volt, de nagyon jó zenész. Klasszikus zenész, fagottművész.
Szasza: Így kellett volna mondani: Ott Rezső, fagottművész.
Ede: Két próbán volt összesen. Szarrá játszott mindent, tehát semmit sem hallottál a zongorától. A legviccesebb az, hogy két próbán volt, közben már volt az első stúdiófelvétel és Miki ott, a próbán találkozott először Rezsővel. Kérdezte: ő kicsoda? Ja, ő a billentyűs, Rezső.
Szasza: Rezső a lemezfelvételkor is fél óra alatt feljátszott mindent, aztán: megyek, szevasztok!
Ede: Tíz perc, fél óra alatt mindent feljátszott úgy, hogy kétszer volt próbán. Megbeszéltük, hogy ez így nem lesz jó, ő is mondta, hogy az első koncertet már nem tudja vállalni. Mondom magamban: early reggae orgona nélkül...
És jött Zenkó, egy héttel a debütálás előtt. Ő nagyon hamar betanult mindent. Ő lett a billentyűs. Így alakult ki a végleges formáció. Bezzi, Szasza, Miki, Tomasz, Marci, Zenkó meg én. Először Marci ment el külföldre egy ázsiai túrára, egy évre. Aztán Tomasz ment el, majd Zenkó.
- Ő a Zion Guide-ba ment át.
Ede: Sokszor nem tudott eljönni próbára.
Szasza: És beindítottuk ezt a Rudeboy Business Clubot.
- Volt az a 2009-es interjú a Civil Rádióban, amiben Miki elmesélte, hogy a próbán találkozott először a billentyűssel. Az interjú után, másnap volt egy koncert. Az már a Delirium Pubban volt?
Ede: Igen, az első koncert ott volt a Last Minute-tel. Akkor még mindig létezett. Nagyon sokan voltak. 196-an jöttek el. Tisztán emlékszem a számokra. Kapásból jött a szervező, felvetette, hogy ismételjük meg. Kitaláltuk: miért ne lehetne havonta egy?
- A Delirium Pubot is Schleki vitte, nem?
Ede: Igen. És kitaláltuk azt, ami akkoriban szerintem már nagyon hiányzott Pestről.
Szasza: Én is támogattam erősen, hogy legyen ez. Hiányzott a klubéletből. A PASO klubestjei, legalábbis a zenekaros klubestjei abbamaradtak. Most már DJ-s formáció van.
Én is mondtam, hogy csináljuk, hozzuk a zenekarokat, mert még bőven vannak. Bár úgy vettem észre, hogy a ska-színtér inkább megdöglött mostanában. Kifejezetten ska-zenekar nem sok van.
Ede: Mármint vagy olyan, aki minőségi zenét nyom, vagy olyan, aki benne van a köztudatban, az kevés van.
- És van lehetősége fellépni.
Szasza: Csak azt mondom, hogy ahhoz képest, ami korábban volt. Mekkora ska-reggae egység volt, meg milyen színtér volt. Rengeteg ember járt a koncertekre. Most már inkább reggae van.
- A Skaland annak idején a Dürerbe is szervezett koncerteket.
Ede: Skanking Night, ez volt a neve. Azok nagyon jó koncertek voltak. 2008-ban, 2009-ben. Nagyon hamar egymás után, ősszel és télen. Emlékszem, Last Minute volt, Csizmáskandúr, Tizenhét. A következő is hasonló volt. Tizenhét, meg egy másik vidéki zenekar.
- A Delirium Pubot is Schleki vitte, nem?
Ede: Igen. És kitaláltuk azt, ami akkoriban szerintem már nagyon hiányzott Pestről.
Szasza: Én is támogattam erősen, hogy legyen ez. Hiányzott a klubéletből. A PASO klubestjei, legalábbis a zenekaros klubestjei abbamaradtak. Most már DJ-s formáció van.
Én is mondtam, hogy csináljuk, hozzuk a zenekarokat, mert még bőven vannak. Bár úgy vettem észre, hogy a ska-színtér inkább megdöglött mostanában. Kifejezetten ska-zenekar nem sok van.
Ede: Mármint vagy olyan, aki minőségi zenét nyom, vagy olyan, aki benne van a köztudatban, az kevés van.
- És van lehetősége fellépni.
Szasza: Csak azt mondom, hogy ahhoz képest, ami korábban volt. Mekkora ska-reggae egység volt, meg milyen színtér volt. Rengeteg ember járt a koncertekre. Most már inkább reggae van.
- A Skaland annak idején a Dürerbe is szervezett koncerteket.
Ede: Skanking Night, ez volt a neve. Azok nagyon jó koncertek voltak. 2008-ban, 2009-ben. Nagyon hamar egymás után, ősszel és télen. Emlékszem, Last Minute volt, Csizmáskandúr, Tizenhét. A következő is hasonló volt. Tizenhét, meg egy másik vidéki zenekar.
- Skanking Street?
Szasza: Az volt, az.
Ede: Talán az volt az utolsó nagy ska-esemény. Akkoriban.
Szasza: Ezért is támogattam én is a klubot, hogy legyen.
Ede: Úgy tűnik, hogy nem is volt olyan nagyon rossz döntés. Szerintem 100 körüli ember fixen ott volt mindig.
Szasza: Nyögvenyelősen jöttek ki a lóvék, ha emlékszel.
Ede: Nem voltak nagy gázsik. De emlékszem, a legkevesebb fő 90 volt vagy 86. Általában 100 felett, 120 --150 között, így mentek a bulik.
- Mindjárt folytatjuk a Rudeboy Business Clubbal, de visszatérve az első koncertre: meghallgattam a rádióinterjút, aztán a Malackás csávó, Tamás szólt, hogy menjünk le a Deliriumba, nézzük meg a koncertet, mert nem tudja, ezek a srácok hogyan szólnak élőben.
Lementünk és azt láttam, hogy itt van egy banda harminc körüli srácokból, akik la-la-láznak meg úú-uu-úúznak, de inkább humorosnak tűnt, mint bárgyúnak, mert egészséges mértékű infantilizmus és felszabadultság volt benne. Valamiféle mívesebb humor, de persze vaskos. És láttam, hogy ott van pókszerű mozgással egy kétdimenziós frontember. Nyihogtam a röhögéstől, de tényleg. (nevetés)
Ede: Nagyon sok változás történt ilyen szempontból. Most, hogy már mondhatjuk: két éve megy a dolog, most már megkomolyodott az egész.
Szasza: A dalszövegek nem változtak, maradtak hülyeségek... És a lányok.
Ede: Fontos téma! Egyébként ez eléggé jamaikai vonal. A jamaikai számok nagy része tényleg erről szól.
Szasza: Próbáltuk követni azt, hogy erről is szóljon. Néha túlzásba vittük. Én is mondtam, hogy most már álljunk le ezzel, ne csak a nőkről énekeljünk, meg a szerelemről. Mert lehet, hogy pár embernek bejön, de a többség biztos csak néz, hogy mi van.
- Nagyon jó volt az az új szám arról a nőről, akit nem tudom, melyik úton szedtetek fel...
Szasza: Gyáli úton.
Ede: Szóval ha szöveget nézve nem is, a zene szempontjából nagyon sok változás volt. Főleg a tagcserékkel.
- Ezt is akartam kérdezni: a Kettő kettőből átemeltetek két srácot, a billentyűst és a harsonást.
Ede: Most már csak a billentyűs van nálunk.
- És ez hogy jött?
Ede: Először Marci, a harsonás ment el, és akartunk egy másikat. Tomasz maradt egyedül fúvós. Aztán ő is elment külföldre, büszke édesapa is lett, szóval megváltoztak a dolgok. Kellett egy fúvós.
Miki először Heroldot találta meg, mivel ő néha a Boogie Mammában is játszott sessionzenészként. Eljött harsonázni. Zenkóval is voltak gondok korábban, ez nem titok. Mindegy, szóval már régóta tervben volt a váltás, csak nagyon nehéz ska-reggae billentyűst találni, Budapesten is meg mindenhol. Herold mondta, hogy van a Kettő kettőben ez a srác, Máté. Megkerestük és vállalta.
Mátéban olyan emberre találtunk, aki nagyon megbízható. Konzit végzett, jelenleg is zenét tanul, tényleg profi jazz-zenész. Amit játszik, az teljesen átformálja a hangzást. Maga az a hangszín, hogy ő Rhodes-on játszik, nem orgonán. Tényleg. Hatalmas lökést adott az egésznek.
A dob-basszus-gitár eddig is meglévő összjátékához most csatlakozott a billentyű. Most az egész zenekar nagyon egyben tud lenni. És Máté nagyon pontos.
Ezért mondom, hogy zeneileg megkomolyodott a zenekar. Kinyíltak a lehetőségek, mert eddig nem nagyon tudtunk témát írni a billentyűre, most pedig elsőre sikerül. Van olyan, hogy megcsinálunk egy teljes számot próbán. Eljátsszuk és megy.
Harsonásunk megint nincs, Herold elment. Van egy beugró szaxisunk, aki régen a Kingston Cruisers tagja volt. Ő is komolyan képzett szaxofonos és amúgy nagyon régi barátom, Albert Zoli. Tulajdonképpen majdnem minden koncerten ott van, majdnem állandó tagként funkcionál. De vannak olyan koncertek, amikor nincs fúvós. Így is működik.
- Amikor tavasszal voltatok a Fringe-en, a Nagymező utcában, az Instant pincehelyiségében, abban a felállásban az volt a második koncertetek, ha nem az első. Nekem nem tűnt fel, hogy ne lennétek összeszokottak. Egyben volt az egész. Hasonlóan nyilatkozott egy zenész ismerősöm, aki ott látott titeket először.
Ede: Ez pont az, amiről beszéltem: a képzettségükből adódóan a zenészek tudják, hogy mi a dolguk. Amikor belépett a zenekarba, Máté azt mondta, azért mondott igent, mert tetszik neki ez az alap, a dob-basszus összhang, amit Szasza is említett. És vele együtt rövid idő alatt összeszokott a zenekar.
Bár volt pár buli, amikor nem olyan volt a visszajelzés a közönségtől, amilyet szerettünk volna. Aztán most volt két buli, az A38-on és Csornán a Veréb Fesztiválon, olyan bulik voltak, hogy csak na!
- És ti inkább klubokban érzitek jól magatokat, vagy fesztiválon?
Ede + Szasza: Klubban.
Ede: Más a hangulat: közelebb vagy az emberekhez. Ott táncolnak, mozognak előtted. Látod, hogy tele van a hely - ha tele van.
Szasza: Fesztiválon más a távolság az emberek között. Az nekem amolyan hakninak tűnik.
Ede: Hideg, vagy nem tudom. A Veréb érdekes volt: 5-kor vagy 6-kor játszottunk és folyamatosan jöttek be az emberek. A buli felénél már elég sokan voltak, de akik a szélén ültek, még azok is mozogtak, bólogattak, mosolyogtak és röhögtek. Nem voltak annyira sokan sem a sátorban, sem a fesztiválon, de látszott rajtuk, hogy ez jó, tetszik nekik. De inkább klubban érzem jól magam.
- Ezzel visszakanyarodhatunk a Rudeboy Business Clubra. Úgy néz ki, hogy fenntartható?
Szasza: Fenn. Inkább időnk nem jut rá. Szívem szerint csinálnám tovább, de most a másik zenekarban is mozgunk, és élni is kell.
Ede: Örülünk, ha hazamegyünk és nyugalom van.
- És mindig le kell szervezni egy másik zenekart.
Szasza: Az rizikós. Pénzben főleg. Hogy kijön-e. Ha beígérek valamit a másik zenekarnak és mégsem jönnek el annyian, az rizikós. Szívesen csinálnám, legfeljebb ritkábban. A Delirium azért volt jó, mert lett havonta egy fix időpontunk. Szó volt róla, hogy a Rohamban folytatjuk.
Ede: A Rohamban is jártunk, az jó buli volt! Sokan voltak, jó hangulat volt, a hely is jó. Elvileg ők valamennyire nyitottak is erre az egészre.
De már én is azt mondom, hogy most talán felesleges havonta. A klubot csinálnám, de tavaly nagyon sokat játszottunk. Előfordult, hogy hetente felléptünk, az sok. Akkor mindegyiken húszan vannak, nem egyszerre százan. Lehet, hogy kéthavonta meg lehetne csinálni.
Szasza: A Roham jó hely, nem is szól rosszul, nem is olyan kicsi. A másik fontos pedig, hogy tartsuk életben ezt a színteret, ha lehet.
- Ez is szóba került a Skaland üzenőfalán: itt járt az Offenders, a Slackers, a Toasters és nagyon kevesen voltak rajtuk.
Szasza: Toasterst nem láttam, azt nem tudom. A Slackers az A38-on volt. 100 ember, ha lehetett.
Ede: Nagyjából. Azt hittem, hogy rajtunk nem lesznek sokan, de ugyanannyian voltak a Slackers alatt is, csak előbbre jöttek az emberek.
Szasza: Szerintem a szervezés hátránya is volt ott például, mert két buli volt egy este, 11-kor be kellett fejezni és jött egy drum and bass-buli, vagy hasonló. Akik befizettek kétezer forintot a jegyre, azoknak 11-kor azt mondták, hogy kapuzárás, lehet fizetni a másik bulira.
Ede: Nagyon drága volt a jegy, a New York Ska-Jazzre pedig 500 volt. Említettük, hogy válság, meg nincs pénzük az embereknek... Elhiszem, hogy 500-at befizettek a New York Skára és tele volt a hely, de kétezret én sem fizetnék be.
- Korábban az volt, hogy a PASO vitt magával másokat is, illetve külföldieket leszerveztek ide, a Gödörbe, Dürerbe, de most ez már kevésbé van. Tehát kell valamit csinálni helyette.
Ede: Amúgy nehéz. Tavaly jött volna egy etióp együttes ide, írtam négy szervezőnek, de nem kaptam választ. Valószínűleg úgyis tudják, hogy ezt nem ismerik az emberek.
Az early reggae-t sem ismerik Magyarországon. A reggae eleve szubkultúra és amit mi csinálunk, az még ennek is az alja, vagy a bugyra. Az előadók nincsenek a köztudatban.
Szasza: A Pioneers zenekart is szerettük volna elhozni, mert a szervezőjük azt mondta, hogy nagyon szívesen eljönnének. De hova?
- Ez az: voltatok külföldön. Van-e annak realitása, hogy ti ide tudjatok hozni egy külföldi zenekart, vagy erre még várni kell?
Ede: Ide tudnánk hozni, más kérdés, hogy ki fogja megnézni.
Szasza: Hallottam, hogy itt volt az Aggrolites, még régen, a Pecsában, és 50-en lézengtek a koncerten.
Ede: A PASO-t megnézték, aztán hazamentek. Az történik, hogy eljönne ide egy csomó zenekar. De nincs visszajelzés.
- Az Upsessions társaságában is voltatok Bécsben. Van-e esély rá, hogy meghívjátok őket ide?
Ede: Mi ezt azóta szeretnénk, és ők nyitottak is erre. De őket senki nem ismeri. Nagyjából olyan zenekar lehetnek, mint mi itt. Találkoztunk egy csomó hollanddal múltkor, sőt Bezzi volt is Hollandiában, kérdezte az embereket, ismerik-e az Upsessions nevét, de nem. Mint ahogyan Debrecenben sem ismert a Teadies. Ez ilyen dolog.
- Voltatok Debrecenben is.
Ede: Ott is voltunk, szuper volt.
Szasza: Pont rendőrségi razzia volt a klubban. Az egész városban.
Ede: Lehettek negyvenen. Akkoriban volt a balhé a West-Balkánban és alig voltak emberek. Az ottani srác szerint pechünk volt és ott általában teltház van. De mindenki otthon maradt, mert razzia volt.
Az Upsessions is inkább külföldön nyomul. Mondták, hogy nincsenek akkora bulik Amszterdamban, inkább Németországba mennek, meg Ausztriába.
Szasza: Németországban nagy divatja van ennek a skának meg reggae-nek. Sokat voltam kint a cég miatt, egy kisvárosban. Ott van egy olyan klub, amit nem hittem el. Ott láttam életemben először sváb reggae-zenekart. (nevetés)
- Bőrnadrágban? :)
Szasza: Elég érdekes volt, de nem abban voltak. A sramli-vonal érződött az egészen. Mindegy, de az a klub olyan zenekarokat vitt oda hetente... Che Sudaka, meg ilyeneket láttam ott. Bár ott egy belépő 12 euró volt.
Ede: A Tizenhéttel is jártunk Németországban, Schwäbisch Gmündben és nagyon jó buli volt. Az ellátásról nem is beszélve.
Szasza: Szerintem nem véletlenül játszott annyit Németországban a Last Minute. Magyarországon, vagy Budapesten örültél, ha eljutottál egy Last Minute-koncertre. Németországot viszont végigturnézták.
Ede: Visszatérve a bécsi koncertünkhöz: amikor elindult a Teadies, írtam Mirónak, hogy kéne valami külföldi kontakt. Említett egy bécsi szervezőt a bécsi Ost Klubnál. E-maileztünk, küldtünk ki lemezt, és akkoriban volt Bécsben az általunk istenített Pioneers koncertje.
Kimentünk és megkerestük a szervezőt. Tudtam, hogy Clemensnek hívják. Alig találtuk meg. Mondták, hogy 69-es stílusú arc. Gondoltuk, hogy Martens-bakancs, farmer, kockás ing lesz rajta. Mindent elmondtak, csak azt nem, hogy ázsiai gyerek. :) Az egész hely tele volt ilyenekkel: kopasz, kockás ing, farmer. Belógtunk a backstage-be. Ott volt a Pioneers és Clemens is.
Bemutatkoztunk, emlékezett a lemezünkre. Szólt, hogy novemberre lenne egy buli: Upsessions, Teadies. Így jutottunk ki Bécsbe. Jól sikerült, négyszázan voltak a klubban aznap este. Azóta még egyszer voltunk kint, az kisebb buli volt. Sok zenekar lépett fel, mi kezdtünk.
Szasza: A Symarip-buli? Nem volt az olyan kicsi.
Ede: Nem volt kicsi, de rajtunk kevesen voltak. Mi nyitottuk az estét, az utolsó három számra gyűltek össze az emberek. Így kezdődött a kapcsolat Clemensszel, ő jön DJ-zni a második szülinapunkra, a Dürerbe, szeptember 30-án.
- A második szülinapra készültök valamivel? Beöltöztök vegyvédelmi hódnak? (nevetés)
Szasza: Nincs már meg a ruha.
Ede: Pont most indul el a szervezkedés, van rá egy hónapunk és szeretnénk, ha jól sülne el.
Szasza: Szerintem inkább vendégszereplők lesznek.
Ede: A T-Rex Ridersből jön Táltos és Tomi billentyűn és gitáron, Anna is biztos jön majd néhány számnál. Jön majd Jani dudával, aki tavaly is dudált. Szasza kollégája, aki népzenei vonalon mozog. Szerintem hagyomány lesz, mindig kell ilyen. Talán jön a PASO-ból a harsonás, Pozan Laci. Lesz Clemens, a bécsi DJ, ő early reggae, rocksteady vonalon mozog.
És van egy nagyon fiatal, 14 éves magyar selector, Junior Nabu. Most voltunk a Simmer Down táborban hétvégén, ott hallottuk. Ő az early reggae, early roots zenéket játssza. Nagyon jó. Az az igazi: U-Roy, I-Roy, ilyesmik. Saját lemezei vannak, vásárolja a bakeliteket. És őt is elhívtuk a szülinapra.
- És milyen volt a tábor?
Szasza: Nagyon barátságos volt. Nem voltak sokan. Tömegek nem jelentek meg.
Ede: Talán 80-an voltak ott.
Szasza: Egész nap röhögtem, komolyan. A tó remek volt, az idő is nagyjából olyan meleg volt, mint ma. Este mentek a bulik a DJ-pultnál.
Ede: General B-vel, Bősze Balázzsal egész este ventilátorral a kézben táncoltunk. Működött meg világított. (nevetés)
Szasza: Talán lesz folytatása szeptemberben, de arra nem tudunk menni.
Ede: Mellettünk a Dubaku lesz a másik zenekar a szülinapon. Nem lesz akkor másik buli a Dürerben, a kisteremben, ezért remélem, hogy ez hajnalig tartó... vonatozás lesz. (nevet)
- Mondtátok, hogy most készült el a CD fizikai formában. Ti abban hisztek, hogy elegánsabb egy CD-t odaadni, mint egy pendrive-ot, vagy...?
Ede: Egyértelmű. Nekem nagy életcélom, hogy bakelit is legyen. Nem tudom, melyik zenekarral, de ha már early reggae meg rocksteady, akkor a bakelit kell.
- Vannak alternatív lemezterjesztési módok: a Bëlga pendrive-on adta ki a koncertlemezét, vagy akad közelebbi példa: az Irie Maffia. Koncerten és fesztiválon lehetett kapni letöltőkártyát, azon volt egy kód, amivel le lehetett tölteni az EP-t. De ti is a CD felé hajlotok, ha megoldható az anyagiakból?
Ede: Lehet, hogy maradi vagyok, de számomra a lemez = CD. Akkor is, ha csak berakod, meghallgatod, felmásolod a gépre.
Szasza: A pendrive nagyon szimpatikus nekem, ha zenekarra van szabva. Csak nem tudom, egyáltalán milyen árban lehet ezt megvalósítani.
Ede: Én úgy tudnám elképzelni, hogy a pendrive mellé legyen egy kiadvány, egy kis lapozgatható füzet, szövegekkel. Mint egy borító. Az a lényeg, hogy legyen kézzelfogható dolog. A mi lemezünknél az volt a terv, hogy legyen digipack, de ezek nagyon drágák és nem igazán lehet őket eladni.
Az Irie Maffiát talán megveszik, de mi underground vonalon mozgunk. Azt mondom, hogy a lemezt eladnánk esetleg 700 forintért... Egyet már eladtunk, de a 100-ból 50-et elosztogattunk, mert ez egyszerűen így megy.
- Készült Tizenhét-kitűző is.
Ede: Most találtam meg egyet a táskám alján. :)
- Lesz-e Teadies-póló? Nem arra gondolok, amit Miki mondott tavaly nyáron a Kobuci Kertben a Reggae Contest döntőjében, hogy az Auchanban volt zöld póló 700-ért, ezért vett belőle tíz darabot. :)
Ede: Van rá esély, de most nincs tervbe véve. Volt az a Rudeboy Business Clubos póló, fehér, fegyveres alakkal...
Szasza: Desmond...
- Gandalf? (nevetés)
Ede: Dennis Alcapone. Ez nagyjából a tagoknak készült, én még egy srácon láttam eddig az utcán. Jött egy csávó és integetett az út másik oldaláról. Valahonnan szerezte. Volt ez a zöld póló, most van ez a piros kockás asztalterítő.
Szasza: Meg lehet csinálni. Majd én intézem.
Ede: Nem tudom, lenne-e rá kereslet.
- Hányan lájkolták eddig a FB-oldalatokat?
Ede: 420-an talán.
- Ha a tizede venne pólót, az már 40 póló. És amiről ne feledkezzünk meg: a magyarul (is) éneklő early reggae, rocksteady bandák közül tudtommal ti vagytok az első, amelyik egyrészt főz, másrészt lefilmezi ezt, harmadrészt feldobja a Youtube-ra. Lesz folytatása?
Ede: Nagyon régóta tervezzük. Lassan már a pofánk ég. Terveztük, hogy lesz egy nap, amikor felvesszük. Most én jövök. Formabontó lesz. Legfeljebb megcsináljuk ketten Szaszával. :)
Szasza: Kitaláljuk a pontozást magunknak. :)
Ede: Tél óta nem volt folytatás. Annyi tagcsere volt, hogy akik főztek volna... Ők már nem főznek. És korábban mindig készítettünk ajánlót a koncertek előtt. A szülinap előtt akarok egyet, az mindenképpen kéne. Igaz, hogy a korábbiakat megnézték talán kétszázan, de az is valami.
- Más: az A38-on, a Rudeboy Business Club során elhangzott a Moonstompin’ újraértelmezése alternatív szöveggel: "Ede likes it - banana..." Mit jelez, mi volt ez, véletlen volt?
Ede: A Moonstompin’ volt a feldolgozás, ez az eredeti. :)
- Akkor ezt nagyon jól sikerült megfejteni. (nevetés)
Szasza: Egyszer, amikor jöttünk haza és Tizenhetet hallgattunk a kocsiban, akkor jött az ötlet, hogy jó ez a Moonstompin’, elő kéne venni. És lett inkább a Banana, az eredeti. Mostanában van pár új szám, de nem annyira sok. Tervezzük, hogy felveszünk párat. Négyet, majd valamikor. De amíg ez a CD nincs eladva, addig...
- És hogyan történik a dalszerzés? Lementek próbálni és hoppá, itt van egy dal, egyszer csak észreveszitek?
Szasza: Régen másképpen volt. Ede itt lakott albérletben az Üllői úton és hetente feljártunk hozzá egy akusztikus gitárral.
Ede: Csütörtökön volt hivatalos próba, de kedden feljött Miki és Szasza. Ott próbáltunk a konyhában. Nem voltak szomszédaink, zajongtunk. Ott vettük fel az Ez nem szerelem videóját. Átjöttek játszani, Szasza énekelt rá valamit. A Dididal, a Rhythm and Fire, a lemez fele ott született.
Szasza: Akkor is csak baromkodásból, elővettük egyszer részegen éjszaka. A szomszédok nagy örömére.
Ede: Azóta már én is dolgozom és nincs annyi idő. Most már máshogy megy. Kicsit visszavettünk a tempóból. Nem is feltétlenül baj, mert ezeket a számokat sem biztosan ismerik.
De vannak ötletek. Van ez az új szám, a Margit, a Fatty Girl Love, az egyik legjobban sikerült számunk. A hajón volt. “Nem kell, nem kell más, csak egy zsíros lány.” Kicsit rock and rollosabb.
És volt ez a két klip, amit megcsináltunk. Érdekes, hogy amelyikbe kevesebb energiát fektettünk, azt megnézték nyolc-kilencezren. Amelyikre pedig hónapokat készültünk és amihez volt alapítványi támogatás, azt háromezren látták. Van a Dididal, ami nagyon durva... (nevetés) És van a Jobb ember.
Szasza: Írt is valaki, hogy nem ezekre kellett volna klipet forgatni. Igaza van. A Jobb embert nem is játsszuk. Bár múltkor követelték tőlünk. Nem játsszuk. Nem koncertszám. Hallgatható zene, de koncerten nem működik, elég lassú.
Ede: Mostanában inkább arra megyünk rá, hogy pörögjön a buli. Nagyon le tud ülni a sok lassú szám miatt. Éppen ez a rocksteady hátránya. És a mi közönségünk nem erre készül. Szerintem inkább a ska-közönség jön, akik bulizni akarnak.
Mi nem is rocksteady-zenekar lettünk, hanem urbánus early reggae, modernebb, pumpálósabb dolog. Belefér pár lassabb szám, de három egymás után már sok. Most arra figyelünk, hogy lendületes legyen a buli.
Szasza: A Kobuci-buli is nagyon jó volt, ott jöttünk rá. Nem is, előtte, Pécsen jöttünk rá, mert kimentek az emberek. Nem erre számítottak, pörögni akartak, de nem ezt kapták.
- Holnapra, a Sziget-koncertre készültök új számmal, vagy showműsorral?
Ede: Ami a legérdekesebb, hogy a koncertről azt hittük: 50 perces lesz. Múlt héten megnéztük a szerződést: másfél órát kell játszanunk. Még kéne pár szám. A mostani bejáratott műsor fix, az lesz, abba tűzdelünk bele pár régi számot, meg feldolgozást.
- Save the Bread?
Ede: Azt nem, már nem játsszuk. Chicken Merry, Ride A Donkey. Ezeket nagyon rég játszottuk, Máté most tanulta meg őket próbán. Másfél órás koncertünk ritkán van, embert próbáló lesz.
- Ha már ott vagytok a Szigeten, megnéztek valamilyen koncertet, előadót?
Szasza: Amit kinéztem aznap, az a Tankcsapda. Más nem nagyon lesz. Meg PASO. A többit nem nagyon ismerem. Meg volt a... Bobo... Bobo Gordello. (nevetés)
Ede: Gordello! :)
- Gogol Bordello.
(Az interjú itt félbeszakadt, percekig röhögtünk.)
Ede: Az is nagy dolog, hogy mi ott vagyunk. Én egyszer játszottam a Szigeten, a Tizenhéttel 2007-ben voltunk utoljára. Nagyjából akkor volt utoljára úgy a Szigetre jelentkezés, hogy te jelentkeztél egy űrlap kitöltésével. Utána jött, hogy meghívásos alapon megy. Onnantól nulla fellépés.
Erre most jött egy e-mail. Nem is jelentkeztünk sehol, csak tavaly küldtem egy EP-t a Sziget Szervezőirodának.
Szasza: Láttad a Boogie Mamma jelentkezési lapját?
- Nem láttam, de egyszer voltam Boogie Mamma-koncerten a Szigeten és úgy emlékszem, hogy Dá lejött a színpadról és végigkúszott a nézőtéren.
Ha te vagy a magyar ska Iggy Popja, akkor ő a magyar ska Monty Pythonja. Úgy hallottam, egy másik Sziget-koncerten Dá elment a pulthoz és rendelt egy sört.
Szasza: Volt ilyen. Nagy arc. Nem teljesen százas. Volt Tizenhét-Boogie Mamma közös koncert is.
A jelentkezési lapjuk olyan volt, hogy... Csak ki kellett tölteni. Úgy csinálták meg, hogy XY zenekar, nagyon gyönyörű. Szerintem fent van a BM-honlapon, ha létezik még. Érdemes megnézni. Bármelyik zenekarnak oda lehetne adni a lapot, csak be kell írniuk a nevüket.
- Emlékszem, a Szabad az Á... pincehelyiségében, az egyik Teadies-koncerten Dá futóversenyt rendezett a színpadtól a pultig és vissza.
Ede: Igen, a Run Like Bolt alatt.
- Amikor kijött a Csibor új EP-je, az LD-kritika blogon megjelent interjúban Dá azt nyilatkozta: van még rejtett tartalék a Boogie Mammában, bár többnyire ők maguk sem találják meg. Viszont az a terv, hogy ősszel legyen Boogie Mamma Fesztivál, ahol a tagok többi zenekara is fellép.
Ede: Lesz ilyen. Az R33-ban, kint a Vágóhídnál, szeptember 24-én. Rövid koncertek lesznek, mi is nagyjából fél órát játszunk. Biztos jó dolog kerekedik belőle, a végén pedig egy nagy Boogie Mamma-koncert zárja.
Szasza: Lesz Boogie Mamma, Csibor, Teadies. Az egyik tagnak is van egy punkformációja.
- Még egy kérdés, ma jutott eszembe. Olvastam egy interjút egy ukrán népzenés, rock and rollból indult ska-punk zenekar énekesével. Nekik fontosak az ukrán szövegek az ország nemzeti öntudatra ébredésének szempontjából is.
Nem pont ilyesmire, de hasonlóra kérdeznék rá. Nektek mennyire fontos, hogy magyarul énekeljetek? Összeférhet-e egymással a rocksteady és a magyar nyelv? 2009-ben mondtátok, hogy kipróbáljátok, mennyire működik ez. Most már van tapasztalatotok.
Ede: Szerintem amennyire ez a zenekar már nem sima rocksteady, hanem ez a modernebb dolog lett belőle, éppen annyira pont passzol hozzá ez a magyar éneklés.
Szasza: Egy példát emelnék ki: az Ez nem szerelem szép rocksteady alapja mellé nem is szól rosszul a magyar szöveg. Támogatom a magyar nyelvű számokat. Mindenki mondja, hogy angolul egyszerűbb számot írni. Ez tény. Magyarul nehezebb. Nem is sokaknak sikerült. Nem azt mondom, hogy nekünk annyira sikerült! :)
Ede: Szerintem a Jaj, a rudeboyok is nagyon jó és nem véletlen, hogy az a szám szól a Youtube-on az egyik Critical Mass-videó alatt.
- Más téma: ezért kérdeztem rá az idézőjelben vett magyarkodásra, mert a Gyáli úton felszedett nő dala (Margit) is tipikusan magyar történet. A másik az, hogy a Soulbang-demó kijut külföldre, és mire meghívnák a bandát, addigra már nem létezik, emiatt a Tizenhét kijut a Balkánra. Szerintem ez is jellegzetesen magyar sztori.
Ede: A Tizenhétnél nagyjából három angol szám volt.
Szasza: Az új lemezen már volt, de az Archívon csak magyarok voltak, a következőn nyolc magyar nyelvű, A nagy balhén is öt.
Ede: A Moonstompin’ lemezen volt két angol. Ami nem készült el, azon lett volna több is.
Szasza: A külföld felé nyitás miatt is fontos volt, hogy kicsit nemzetközibb legyen a Tizenhét. Egy angol szám jobban hat külföldön. Ettől függetlenül a magyar számokat is élvezik. Lehet, hogy nem értik teljesen, de élvezik.
Ede: A legfrissebb példa az A38-as koncertről származik. Szasza véletlenszerűen adott egy CD-t az egyik nézőnek, aki aztán rögtön oda is jött hozzánk. Kiderült, hogy strasbourgi szervező.
Beszéltünk vele és úgy néz ki, hogy tavasszal kéne menni Strasbourgba játszani. :) Egy szót sem mondott arról, hogy magyar legyen vagy angol. Nagyon bejött neki ez a zene, ez a groove-os, funkos reggae. Early reggae DJ otthon, és most arról tárgyalunk, hogy mennénk tavasszal.
Szasza: Az első Teadies-számokat az Abnormal Stúdióban vettük fel, amit az Üllői Úti Fuck basszusgitárosa nyomat... Ügyes csávó, van füle az egészhez.
Ede: Heaven Street Seven-lemezek is készültek ott, Colorstar, Kiscsillag... Nagyon jó referenciái vannak és hangosít is. Ő volt a HS7 hangosítója hét évig. Az A38-on is dolgozik.
Szasza: Ő mondta, hogy a következő albumon erőltessük a magyarokat. Ilyen motiváció alapján is próbáltuk ki a magyar szövegeket.
Ede: Szasza egyből felénekelte a magyar számokat, az angollal meg egy órát szenvedtünk.
Szasza: Nem is vagyok nagy angolos. :)
- Kikkel lépnétek fel szívesen a magyar nevek közül?
Ede: Jó kérdés. Nincs olyan nagy választék. Játszhatnánk a PASO-val és a Ladánybenével. Ezzel a nagy neveket szinte kiütöttük.
Szasza: Még ott az Irie Maffia is.
Ede: Tényleg. Velük szívesen játszanék.
Szasza: Velük valahogy nem alakult ki a kapcsolat.
Ede: És ők külön állnak. Nem is igazán, illetve nemcsak reggae-t játszanak.
- Ha hallottátok a Beast EP-t, arról a Bloodshot Eyes mostanság meg az MR2-n. Az egy rockszám.
Ede: Igen, benne is vannak és ki is nyúlnak ebből az egészből, más műfajok felé. Azt mondom, hogy nagyon profin.
- A What’s My Name lemezen a reggae mellett digitális dancehalltól a latin-amerikai tánczenéig (cumbia) minden van, meg persze Busa és a többiek.
Ede: És a Ladánybene tagjaival nagyon jóban vagyunk. Mindenkit jól ismerünk, főleg Tibit. Vele nagyon normálisan lehet beszélni bármiről. Barátilag le lehet ülni vele egy sörre, vagy akármi. A PASO-sokkal ugyanígy. Főleg Lipivel.
Szasza: Ott van még a Csizmáskandúr is, velük szoktunk játszani, jók is a bulik. A Csizmáskandúr még mindig nem rossz, megvan benne az a 2 Tone lüktetés, de frankón. Úgy látom, hogy még ők az a zenekar, amelyik megmaradt a skában.
Vannak még a fiatalabb zenekarok, például az említett Skanking Street. Ők olyan ritkán lépnek fel, hogy fogalmam sincs, hogy éppen mit csinálnak. Szoktam keresni zenéket a Youtube-on és az újdonságokat átküldöm Edének.
- Ha találsz valami új ska-reggae zenét, nekem is küldd át.
Szasza: Ahogy vettem észre, te is képben vagy.
- Igyekszem: ha van tartalom, van blog.
Ede: Múlt héten találtuk meg az egész Moonstompin’ lemezt a Youtube-on. Nagyon jó.
- Zárókérdés a végére: tudom, hogy te csak ilyen zenéket hallgatsz, Szasza. De mit hallgat Ede?
Ede: Mindenfélét. :)
Szasza: Én a punkon nevelkedtem, azzal kezdődött minden. Voltam metálos is. Pantera, Fear Factory. Imádtam, imádtam. Akkor a hiphop, bekerültem egy ilyen közegbe...
- Elképzeltelek bő gatyában... (nevetés)
Szasza: Hordtam úgy a baseballsapkát, mint Fluor Tomi. (még nagyobb nevetés) Sőt! Hátrafordítva. Aztán volt Pro Doctorom is. Bakancs, mint a Martens, csak lyukas. Voltam úgymond skinhead is. Aztán Tilla rászoktatott a skára. Meg elképesztő nagy Kispál-rajongó voltam. Arról nem tudtam leszokni.
- És Ede, a mindenevésen belül?
Ede: Főleg early reggae, rocksteady. Többnyire ez az, ami megmozgatja a napjaimat. Nem ugyanennyire, de a hetvenes évekbeli funk is (nem a funky), Herbie Hancock és hasonlók. Sok instrumentális, jazzes dolog. Imádom a jazzt, tanultam is sokáig.
Szasza: És mi a te világod?
Ede: A rocksteady.
Szasza: Amúgy kérdezni akartam, hogy te szeretted ezt régen is, vagy csak általunk ismerted meg inkább?
Ede: Tudod, mikor hallottam először?
- Na, ez az, Szasza, csinálj interjút Edével! (nevetés)
Szasza: Kíváncsi voltam, mert régen szerethette a reggae-t a Copasetic miatt.
Ede: Az első reggae, amit hallottam, a Sunshine Reggae volt, ez világos. (nevetés) ’95-ben, a családdal Horvátországba mentünk és a Golf rádiója nyújtotta a magnószalagot.
2001-ben, gimiben kaptam egy sráctól Bob Marley-zenéket. Utána jött Sugar Minott, Bezzi adta. Volt a Hustling című száma. Azok voltak a legelsők. Nekem ott kezdődött az egész reggae. Aztán kimentünk rockot, alternatív zenét játszani a garázsba. Egyszer reggae-t is. Jártam tanárhoz basszusgitárt tanulni akkoriban és mutatott nekem figurákat. Ma már tudom, hogy köze nem volt a reggae-hez.
Aztán KáPé adott rengeteg lemezt, King Tubby, Lee Perry volt köztük. Még most is van nálam.
A rocksteady véletlenül jött. Skatalites-ot hallgattam és volt egy új, modern számuk, a Wild Honey. Szóltam KáPénak, hogy milyen jó ez a szám. Mondta, hogy igen, jó rocksteady. Így folytam bele az egészbe.
- Szasza, és te a punk, metál, skinhead zenék után mentél át reggae-be?
Szasza: Igen. Főleg a Tizenhét miatt. Tilla miatt….
Ede: A Soulbangbe is ő hozta be a rocksteadyt, ő a ludas.
Szasza: Ő a ludas az egészben, a felbujtó. Nélküle nem ismertem volna meg ezt a stílust. Ha vele nem futok össze, akkor lehet, hogy még mindig egy gyárban dolgoznék.
Ede: Kövéren.
Szasza: És hallgatnám a metál-hiphopot.
- Limp Bizkitet. (nevetés)
Szasza: Lehet. :)
Ede: Érdekes, hogy most a zenekarban sem reggae-fanatikusok az emberek. Rajtunk kívül. Jó, Bezzi még igen. Miki vegyes.
- Igen, amikor voltatok a Civil Rádióban, Miki azt mondta, ő azt írná a plakátra, hogy punk. (nevetés)
Szasza: Nekem a kedvencem Pálesz egyik mondása. Amikor a Tizenhét-lemez, a Moonstompin’ címén gondolkodtunk, tudod, mit mondott ő, mi legyen? Napalm to Jamaica.
A beszélgetés nevetésbe fulladt, lezártuk.
A disznófejű kutyára (vagy kutyafejű disznóra) hivatkozva közlendő: az interjú készítése közben egyetlen állat sem sérült meg. Csak nekem zsibbadt el az arcom a nevetéstől, de összességében ennyi volt, semmi több. Köszönjük a helyszínt és a zenét a Csigának - http://cafecsiga.org/
Ez nem így volt.
VálaszTörlésOtt Rezső