A Ladánybene 27 nyári jubileumi koncertjének mottója: “40 év reggae - zenés utazás a Ladánybene 27 jelentős korszakain át”. Ez már történelmi távlat, amire érdemes visszatekinteni.
Ettől megihletve idén arra gondoltunk, hogy a reggae nemzetközi napján, július elsején a Kobuciban lezajlott zenés utazás párhuzamaként a magyar reggae történetére fűzzük fel az egész napos dalmegosztást a One Love Reggae és a Ska Budapest blog Facebook-oldalán. FB-esemény: https://fb.me/e/iynZW68VG
2014-ben a Roots, Rock, Hunreggae riportfilmben és a 2013-as RegGaeneráció 5 tehetségkutató leírásában Bodnár Tibi így foglalta össze a magyar reggae kezdeteit: a 70-es és a 80-as években egy-egy dal erejéig már kacérkodtak a stílus elemeivel egyes előadók a pop, a beat vagy az újhullám területéről (például Katona Klári, LGT, Zorán, GM49, KFT, A.E. Bizottság). Ezzel párhuzamosan elindult a ska is: Fals, Skanzelizé, Kabinet Rt., LK-Beat, Fórum.
A dalok szintjén túl teljes lemezekről vagy csak a reggae-vel foglalkozó előadókról ekkor még nem nagyon beszélhettünk. Teljes nagylemezt és tudatos építkezést Magyarországon először a Ladánybene 27 szentelt a reggae-nek.
A szűkebben vett reggae magyar történetét a FB-on mutatjuk be dalonként, a 0. vagy -1. hullámot és a tágabban vett kapcsolódási pontokat pedig itt a blogon. Mindkét felsorolás szubjektív lista - a végtelenségig lehetne folytatni akár, most ennyi fért bele.
Ezek a zenék nem olyanok voltak, ahogyan a mai ismereteinkkel, a világhálón elérhető rengeteg információ birtokában gondoljuk-érezzük a reggae-t, hanem olyanok, amilyennek az akkori Magyarországon, a vasfüggöny mögött élő zenészek elképzelték. Autentikus helyett emulált-elképzelt reggae volt ez, egy-egy ötlet megvalósítására való próbálkozás az akkor rendelkezésre álló eszközökkel.
Időrendben haladva:
1977-ben (48 évvel ezelőtt!!) a Locomotiv GT (LGT) már a hatodik nagylemezénél és a klasszikusnak elkönyvelt, utolsó felállásánál tartott, amikor megjelent a Zene / Mindenki másképp csinálja címet kapott album, rajta a(z egyik) első reggae-dalként emlegetett címadó dal. Presser Gábor és Sztevanovity Dusán szerzeménye erős váltást jelent az albumon előtte szereplő Engedj el puttyogó szintibasszusa és funkyja után a tempójával és a hangszerelésével is.
A 24.hu 2018-ban Presser Gábor 70 legjobb dala között a 10. helyre sorolta, valamint a Quart.hu (Origo) 2013-as cikke szerint a 70-es évek 50 legjobb dala között a 35. ez.
Ugyancsak 1977-ből származik a Zorán első szólólemezén megjelent Amikor elmentél tőlem, amiről Galla Miklós az akkori Magyar Ifjúságban így cikkezett: “Ezután jött az album legjobb felvétele, a reggae-stílusú Amikor elmentél tőlem. Hangszerelése mesteri, a fúvóskar szerepeltetése különösen feldobja. A szöveg sajnos itt is jobbára a közhelyek színvonalán marad. A dallam igen fülbemászó.”
Ez is a Presser-Sztevanovity páros alkotása. A Mindenki…-hez hasonlóan lassan építkezik, fütyüléssel indul, majd belép a konga, marimba, gitár, fúvósok. A régebb óta fiataloknak és a retrórajongóknak mondom: az LGT és Neoton Família tagjai, valamint Demjén Ferenc is vokálozott a dalban.
1981-be ugrunk: Katona Klári táncdalénekes Presser Gáborral és Sztevanovity Dusánnal összehozott egy lemezt Titkaim címmel, rajta Somló Tamás és Dusán szerzeményével, a Gömbölyű dallal (és ott van még a Presser-Sztevanovity páros által írt, ugyancsak reggae-s Miért ne? is).
A Gömbölyű dal és az egész lemez be tudta mutatni az LGT által kísért, néhol bluesos hajlításokkal operáló, vagy máskor reggae-s lazulással éneklő Katona Klárit sokoldalúságát, amihez remekül passzoltak Dusán többrétegű szövegei.
Az abszurd humoráról később elhíresült Galla Miklós és a magyar új hullám/underground fontos szereplőjévé vált zenekara, a GM49 a 80-as években szintipop mellett a reggae/ska műfajában is alkotott.
1982-ben jelent meg az egyik legismertebb daluk, a Hullám-reggae. A humor, irónia, abszurdba hajlás már itt is jelen volt: a víz a zene, amelyben a hal helyett az alkotó lírai énje jól érzi magát, de a zenén túli-kívüli világról, valóságról nem tud (vagy nem akar tudni) semmit.
Ebben az évben a későbbi L’art pour l’art Társulat másik tagja, Laár András is kacsingatott zenekarával, a KFT-vel a reggae felé: a Macska az úton című első nagylemezükön már a dalcím is jelezte, hogy mi az irány.
Az akkori zenei sajtóból a Pesti Műsor pozitívan fogadta a lemezt, kiemelve az említett dal kvalitásait: “Feltétlen említést érdemel még a kompozíciók közül a Reggae, amely lendületével, könnyen megjegyezhető dallamával biztos közönségsiker. A dalban többen is tudásuk - vagy inkább fantáziájuk - legjavát nyújtják, kezdve Laár izgalmas hangszerszólójától Bornai Tibor érdekes orgonabetétjén át egészen Márton András remekül megkevert, dinamikus dobjátékáig. Lengyelfi Miklós se marad le tőlük, a basszus okosan egészíti ki a dob billegését, még inkább előtérbe tolvaezzel a ritmusszekciót.”
Felhívnám a figyelmet a fantázia említésére: ezek szerint már a kortárs hallgatók is elképzelt-emulált reggae-ként értelmezték az akkori zenei produktumokat (autentikus reggae nem is jöhetett volna szóba az ismert korlátok miatt).
1983-ba lépünk át: a szentendrei Vajda Lajos Stúdió képzőművészei nem tanult zenészek voltak, de a Bizottság (később A.E. Bizottság) néven összeálltak underground-alternatív zenét játszani jókora adag szürrealizmussal és szabad stílusban, aminek a kötöttségek nélküliségébe a reggae (vagy az imitálása) is belefért.
Első nagylemezükön, az 1982 novemberi gödöllői művelődési házban felvett koncertjük anyagát rögzítő, 1983 júliusában kiadott Kalandra fel!-en szerepel a Kamikaze. Lehetne akár sunshine reggae is, de a szöveg és a zajok által azért csak bekúszik a képbe a nyomasztás, a 80-as évek magyar valósága.
Változatlanul 1983: Örkény István egy átszállójegy hátoldali feliratából írt egyperces novellát (Mi mindent kell tudni), a KFT az Üzenet a liftből című dalban egy beragadt lift használati utasításából vett át elemeket, abszurd helyzetté alakítva a hétköznapi szituációt.
Benne van a komikum és a szorongató bizonytalanság is. A minimalista szintetizátoralap miatt a hangzás nem reggae-s, de a ritmust vehetjük annak: az újhullámba ez is belefért.
Ugrás 1993-ra: a magyar underground/alternatív zenei színtér jellegzetes formációja, az Európa Kiadó lemezén (Itt kísértünk - Love '92) is feltűnt a reggae a Ha ő nem bánja formájában.
Akkoriban a Délmagyarország így cikkezett a dalról: “a finom reggae-pop még nagyon jól megy az együttesnek”. A Rockinform lemezajánlója szerint ez volt az album legjobb dala.
Két évvel későbbi koncertlemezük (és mindig csak képeket) is tartalmazta, de akkor már kvázi temették a zenekart: “Lassan megszokhattuk már, hogy az Európa Kiadó nevű zenekar időnként sarkon fordul és ismeretlen irányba távozik. Nincs ebben semmi különös. Mi mást tehetne egy olyan zenekar mely már rég kultikussá vált, de még mindig túl sok élet van benne ahhoz, hogy örök nyugalomba helyezzék a rockzene panteonjában, viszont arra már nem futja erejéből, hogy saját legendájából kitörjön. Az Európa Kiadótól azonban ezt nem is kérheti senki számon. Olyan dalok sorozatát hagyták ők maguk után, amik alapján a '80-as évek egyik legfontosabb együttesének számítanak.”
Itt ideje visszautalni a korábbi kitételre, amely szerint itt Magyarországon először a pop-, beat- vagy rockzenészek képzelték el, hogyan kellene játszani a reggae-t. Ez a recept napjainkban módosul, illetve feloldódik, ha figyelembe vesszük azt a tényezőt, hogy az Európa Kiadó jelenlegi tagságában Kálmán András (Kálmy) és Koroknay András is részt vesz, akik a Knotty Headz és a Ladánybene 27 mellett többek közt a Manakyban is bizonyítottak.
Ez az egymással párhuzamosan és egymástól függetlenül, zárt formában működő szubkultúrák létezése helyett ezek egymásba érését vagy inkább átjárhatóságát bizonyítja.
Még mindig 1993, de időugrással 2006-ba: a Tom Waits-féle blues hangulatát alter-rockban meghonosító Csókolom első lemezén szerepelt a Dunántúli sláger (másik nevén: Tomvécces).
Elég nehéz belehallani a reggae-t, de ha azt vesszük alapul, hogy 2006-ban a kacatpopban utazó Amorf Ördögök a PASO akkori dobosával, Lipi Brownnal feldolgozták és sajátos sanzon / pop / reggae-s változatban sikerre vitték (emlékeim szerint rommá játszották a rádiók), akkor érthető, mit keres a történeti áttekintésben.
1995-öt írunk, amikor megjelenik Kamondy Ágnes, a magyar alternatív/underground kör egyik fontos szereplőjének lemeze, a Dalok Közép-Nirvániából.
Kamondy ekkor már játszott népzenét a Kolindában, beszállt az Európa Kiadóba, benne volt a Kontroll Csoport utódzenekaraként alakult Balkán Touristban és vitte a saját zenekarát is: az afrikai dobolást, jamaicai reggae-t és középkori vígballadát is útba ejtő Orkesztra Lunát. (Úgy látszik, itt is egymásba tudtak érni a különböző szubkultúrák a kísérletezésben.)
1993-ban egy zenés színházi előadóestjén élő emlékművet emelt az előző tizenöt év magyar undergroundjának (Spions, URH, Európa Kiadó, Balaton, Trabant, Sziámi). Két évig folytatódtak az előadások és rögzítették is a hanganyagát, ez jelent meg Dalok Közép-Nirvániából címen.
Tengernyi köszönet jár a kutatásban, gyűjtésben nyújtott felbecsülhetetlen segítségéért Borovitz Tamás (Malacka, Super Starsky, 24.hu) részére.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése