2011. aug. 20.

Akkor láttunk először hangszereket – The Three Teadies-interjú




A Sziget-fellépés előtti estén beszélgettünk Edével és Szaszával a Tizenhét, a Soulbang és a Teadies történetéről, a múltról és a jövőre vonatkozó tervekről. A 12 év áttekintése mély, hosszan kitartott és vicces élmény lett, itt-ott felbukkanó vegyvédelmi hódokkal, fasisztákkal és felgyújtott mellszőrzettel.



1. rész - A Tizenhét korai évei



- Honnan indultatok? Mi vett rá Szombathelyen, az ezredforduló környékén 10 embert arra, hogy skát játsszanak, illetve hogyan sikerült ehhez összeszedni az embereket?


Szasza: 99.08.11-én, a napfogyatkozás napján találkoztunk először a gitárossal. Nagy barátságot kötöttünk. Akkor még nem voltunk tízen. Négyen kitaláltuk, hogy legyen egy banda. Tilla, a gitáros találta ki, hogy játsszunk ska-zenét. Senki nem tudott zenélni. Kiosztottuk a szerepeket.


- Vicces lehetett...


Szasza: Igen, ez komoly volt. Ott ültünk négyen a buszmegállóban a napfogyatkozás után. Zolta (Kovács Zolta) választotta a basszusgitárt. Tilla maradt gitáros. Mondtam, hogy leszek én az énekes. Kizárásos alapon KáPé lett a dobos. És aztán elkezdtünk gyakorolgatni. Volt ennek egy előzménye, hogy miért pont én lettem az énekes: Tillának volt egy Füst nevű alternatív formációja. Nagyon alternatív...


- Zajzene?


Szasza: Balaton, meg ilyenek, tudod...


- Vidámpark, Balaton...


Szasza: Igen, ilyesmik, és szövegileg is hasonló volt. Egy csaj énekelt benne, de éppen nem tudott felutazni az egyik koncertjükre. Zolta meg én bevállaltuk a koncertet. Zéró tudással. Kiültünk egy parkba Zoltával, gitárral és megtanultuk a számokat. Ott született meg az első Tizenhét-nóta, tehát ott írtunk egy számot. Igyál egy sört volt a címe.

Ede: Az nem Csizmáskandúr?

Szasza: Nem. „Igyál egy sört, igyál egy bort, igyál egy rövidet, igyál egy rumot….” Megszületett a szám, nagyon tetszett nekünk. Elég primitív volt. Ezután jött kicsit össze a banda. Elkezdtünk kijárni a kisunyomi kultúrházba (Szombathely melletti falu Kisunyom), ott volt az első próbánk. Nagyjából akkor láttunk először hangszereket. Gondolhatod, milyen jó kis próba volt.

De a számok viszont nagyon könnyen születtek, Tilla elég kreatív volt ebben. Én írtam a szövegeket, verseket írtam, és azokat zenésítettük meg, az én hülye verseimet. Tényleg, gyorsan mentek a dolgok. Aztán Zsolti (Gombos Zsolt) kijött próbára és mondta, hogy hú, srácok, ez nagyon jó, én régen trombitáltam! (nevetés) Asszem, egy évet, vagy mennyit trombitált.


- Legalább valaki, aki már tudott zenélni.


Szasza: Azért nem volt nagy trombitás, azt hozzáteszem. Tehát az az egy év trombitálás nem nevezhető trombitálásnak.

Ede: Zsolti volt az, aki később aztán egy csomó hangszeren játszott a zenekarban. Trombitával kezdte, aztán szaxofonozott. Úgy zártuk az egészet, hogy már billentyűs volt, de állítom, abban volt a legjobb.

Szasza: Trombitája se volt, azt is seftelte valahogyan, eladott egy hegedűt, vett rajta egy trombitát. Ő is beszállt a csapatba. És hogy miért a ska? Tilla felvetette, hogy legyen ska. Néztünk rá, hogy micsoda? Az mi? Adott akkor lemezeket. Specials….

- Heptones?

Szasza: Akkoriban még nem hallgattunk ilyeneket. Főleg 2 Tone ska ment.

Ede: Tilla mesélte nekem, hogy NOFX-et hallgatott. Volt benne egy csomó ska-elem és nem tudta, mi ez. Aztán rájött, hogy van ez a stílus, a ska! Nagyon tetszett neki és elkezdett keresgélni, így jöttek a többiek, Specials meg ezek. KáPé volt még nagy Specials-ös. (hátrafordul) Ami éppen most szól! Azt a mindenit! (nevetés)

Szasza: Akkor adott pár lemezt. Láttam, ez milyen jó, vidám zene. Jó lesz nekünk. Szóval jött Zsolti, trombitával. Akkor már öten voltunk. Zolta volt a basszusgitáros. Nagyon béna volt. Szörnyű volt, tényleg. Próbán el kellett neki mutogatni, hogy itt fogjad, itt fogjad, itt fogjad…. (mutatja a basszusgitárt) Majd eltelt egy hét, újból kimentünk, ugyanez. Ez ment állandóan és nem volt ritmusérzéke.

Aztán mondtuk is neki később, hogy keressen magának egy másik hangszert. Talált magának egy kongát. Közben kiderült, hogy Tilla egyik osztálytársa basszusgitáros. Páli Miki. Ő beszállt basszusgitározni.

Ede: A felvételeken is ő játszott.

Szasza: Viszonylag jól tudott basszusgitározni. De ő meg nagyon militarista ember volt. Szerintem skizofrén is egy kicsit. Voltak problémák vele amúgy, de tudott gitározni. Aztán beszállt Zsolti. Az ő testvére, Sári szaxofonozott a szombathelyi ifjúsági fúvószenekarban. Ő is tag lett.

Ede: Marci is.

Szasza: Marcival a parkerdőben találkoztunk egyszer, ő a fúvószenekarban harsonázott, ő is beszállt. Egyre többen lettünk. Nagyjából Tilla osztálytársaiból lett ez az egész zenekar. Volt még mellettem egy énekes, Frumen Gergő. Kőszegen volt az első koncert….


- Nagy sikerrel, gondolom…


Szasza: Gondolhatod, mekkora siker volt! Egy átalakított diszkóban volt, és mi voltunk az első fellépők. Talán a Kazamatában volt, kint a város szélén. Senki nem jött el a koncertre, csak pár barát. Mindenki a pultnál ivott. Elég szörnyű koncert volt. Talán még meg is van a felvétel valahol.

Zolta ott már kongázott. Azt se tudott, tehát a ritmusérzéke még mindig nem volt meg. Tilla gitározott, Zsolti trombitált. Sára szaxizott. Két énekes volt, Gergő mellettem énekelt. Páli Miki basszusgitározott, KáPé dobolt.

És nagyon kreatívak voltunk: egy hónap alatt 23 számot írtunk. Az Archív című albumon pont az első hónap szüleményei, az a 23 szám szerepel.

Ede: Nagy sláger lett mindegyik.

Szasza: Szerintem azon a lemezen nagyon érezni, hogy a punkból jöttünk. Akkor Tilla is nagy Hétköznapi Csalódások-rajongó volt. Aztán valahogy szépen beindultak a dolgok. Jött Miki is, mondtuk, hogy legyen ő a menedzser.

Miután láttuk, hogy Zolta a kongát is elég szarul műveli, neki is felvetettük: lehetne ő a menedzser. Akkor megtaláltuk neki a megfelelő posztot, mert arra nagyon alkalmas volt, hogy telefonálgatott, még szponzorokat is szerzett. Kitaláltunk egy fesztivált ott Szombathelyen, az Esélykiegyenlítő Fesztivált.

- Aki nyer a csocsóban, az iszik? (nevetés)

Szasza: Nem, nem teljesen. Egyébként onnan jött az ötlet, az esélykiegyenlítő fociból. Azért lett Esélykiegyenlítő Fesztivál, mert meghívtunk zenekarokat, főleg környékbelieket, akik amatőrök voltak és amúgy nem nagyon jutottak volna fellépési lehetőséghez. Nagyjából ingyen összehozható volt. Csak hely kellett hozzá.

Ede: Ez még talán tavaly is ment.

Szasza: Pedig már rég abbahagytuk. Nagy hagyománya lett. Nekünk is sikert hozott az, hogy mi mindig felléptünk és egyre többen és többen jöttek.

Ede: Jó hely volt az OMK.

Szasza: A Végállomásban is volt koncert akkoriban. Egyre többen láttak minket, sokszor felléptünk, elkezdtek megismerni minket. Ede, mi történt aztán?

Ede: Szasza, én hat évvel később jöttem. :)

Szasza: Tudom. :)

Ede: Lemezekről beszéltél….


Szasza: Volt az első, az Archív. Kint vettük fel a garázsban. Ott próbáltunk, Szombathely utolsó garázssorának a leges-legutolsó próbaterme volt a miénk. Többször feltörték. Semmi gond. :) Ott vettük fel a lemezt, télen. Kétszer lefagyott a számítógép a hidegtől. (nevetés) A hangminőségen szerintem hallani, hogy milyen. Szörnyű mikrofonokkal.


- A Skaballerosnak is van egy hasonló, Lö Pünk Sessions című lemeze. Kiírták a FB-ra, hogy valami udvaron vették fel WC-pumpával, de itt van, tessék, le lehet tölteni. Szóval képzelem, hogy ott nálatok is ilyen állapotok lehettek.


Szasza: Pont ilyen állapotok voltak. A lemez után beszállt Marci is a harsonával. Akkor már a számok is átmentek kicsit másba, komolyabb számok lettek. Utána döntöttük el, hogy csináljunk egy komolyabb hangvételű lemezt is.

Közben találkoztunk a Csizmáskandúrral. Jöttek Szombathelyre, mi mentünk Tatára és jó kapcsolatot ápoltunk. Akkor még Lipi is ott dobolt. A két zenekar nagyon összebarátkozott.

Ede: A Kókler is, nem?

Szasza: Igen. Pont arra akartam kitérni, hogy azután egyre többet kezdtünk járni Budapestre, a Vörös Yukba. Nagy ska-hely volt. Ott fellépett a Csizmáskandúr, a Tizenhét és a Kókler. Úgymond ez a hármas alkotta akkoriban valahogyan a ska-mezőnyt. Azért még volt még egy-két zenekar. Kik például? (Edére pillant.)

Ede: Y.U.P.

Szasza: Az elég régi. Szerintem akkor már a Last Minute is kezdett kibontakozni.

Ede: Később lett a Y.U.P.-ból, onnan ment át pár tag a Last Minute-be.

Szasza: Lehet. Szóval jóban lettünk a Csizmással, leszerveztek nekünk egy tatabányai stúdiózást. Az sem lett a legjobb minőségű, de az végre stúdiófelvétel. Lett nyolc szám. A számok minősége is egy kicsivel jobb lett, a szövegeké is változott.


Ede: Azokból lettek a legjobb, legütősebb slágerek.

Szasza: Közben már volt egy tagcserénk a basszusgitáros poszton, Sümegi Miklós... Miklós? Tamás. (röhögés) Sümi. A leghajlékonyabb basszusgitáros. Nem úgy, mint Ede.

Ede: Képes volt arra, hogy zenélés közben lement hídba és majdnem leért a feje a földre… (feláll az asztaltól, bemutatja a gyakorlatot, nevetünk)

Szasza: Azt gondolta magáról, hogy ő a magyar Flea a Red Hot Chiliből. Szóltunk neki, hogy ez nem ska, mert ő az összes húrt megszólaltatta. Tudott gitározni. Jó volt, mert abból a sok hangból, amit lefogott, mindig eltalált egyet, ami tényleg kellett volna. (nevetés)

Ede: Mi ez a jó zene? (hátrafordul, belefülel a háttérzenébe) Én akkor még rajongóként voltam Tizenhét-koncerteken, akkor hallottam őt játszani. Mindig volt egy hang, amit véletlenül pont eltalált és odaillett.

Szasza: Nem a ska-basszustémákat követte, de mint embert, nagyon szerettük. Azért is volt jó ez a banda, mert barátok voltunk. Csomót hülyéskedtünk. Akkor lett meg ez az 5 számos demó, A nagy balhé. Addig nem mertük azt mondani, hogy ezek komoly lemezek :), arra már mertük.


Ede: Elmentünk Dombi Bertihez. Szombathelyen. Szerintem a város egyetlen stúdiósa volt akkor, akinek volt saját házistúdiója. Az is vicces volt. Udvari felépítmény. A mai napig nem játszottam ott, csak jártam nála. Legendás hely. Ha valami nem tetszett neki a felvételen, akkor azt ő maga újrajátszotta. (nevetés)
Tilla mondta, hogy meglepődött. A Fegyverben című számnak volt egy pötyögős, kattogós gitársávja. Felvették, mindenki hazament. Amikor legközelebb mentek ki Bertihez, meghallgatni a felvételt, észrevették, hogy ez teljesen más. Kérdezték: mi ez, Berti? Hát, nem tetszett, újrajátszottam. :) És állítólag Berti játszik a lemezen abban a számban.

Szasza: Hozzátenném a lemezhez, hogy van rajta a Rudeboy című szám, mindenki nagyon szerette. Mi sose játszottuk a későbbiekben…

- „Mindene a ska….”

Szasza: Az az. Kicsit lakodalmas lett.



Ede: Az első magyar lakodalmas ska.

Szasza: Van benne tuba is. A fúvószenekari lét miatt sok embert ismertünk és jött egy tubás is. A szám utolsó taktusában csak a fúvósok vannak, ott lehet hallani a tubát is.

Ede: Azon a lemezen van a Blue Beat Love. Amit szerintem ugyancsak nem játszott senki soha koncerten. KáPé mondta, hogy az ő olvasatában Magyarországon az első igazi ska-dobolás az, amit ő ott dobolt. Előtte senki nem dobolt Magyarországon. KáPé nagyon büszke erre.


- Akkoriban már több koncertetek volt?


Szasza: Igen, akkor már mentünk Reggae Campre, Magyarországon belül sok helyre. Főleg nyugatra. Még mindig csak nyugaton terjeszkedünk.

Ede: Én is csak egyszer játszottam Debrecenben.

Szasza: Egyszer Szolnokon is jártunk.

Ede: A Tizenhéttel még Szegeden voltunk, amire emlékszem. Szolnokon én talán még nem is voltam. A keleti országrész abszolút kimaradt.


- Miskolc, Avas?


Szasza: Nem, semmi. Nem voltak kontaktjaink. Viszont szerintem a Kókler onnan jött. Nem?

Ede: Nem tudom.

Szasza: Mindegy. A lényeg, hogy akkoriban lett egy-két válogatáslemez, Schleki volt nagy szervező arc. A Vörös Yukat is ő csinálta.

Ede: Volt olyan, hogy A 3 delikvens... Nekem még van is belőle egy. Schleki saját CD-je van nálam. Azon volt talán 3 Csizmáskandúr-szám, 3 Tizenhét, 3 Kókler. Papírtokos kiadvány volt. Ezek jó kezdeményezések voltak. Később...

Szasza: Várj... Nem Csizmás volt. Hanem a zalaegerszegi...

Ede: Nemérdekes volt rajta! Nemérdekes volt, Kókler, Tizenhét.

Szasza: Igen. Aztán a Nemérdekessel is jóban lettünk és szerintem akkor már kezdett rendesen kifejlődni ez a színtér. Főleg a Kultiplexben játszottunk sokat akkoriban. A Vörös Yukban már aztán egyre kevesebbet. A Kultiplex felé vettük az irányt. Hogyan tovább? Mi történt?

Ede: 2004-ben jött az Inkuti... izé.... Mondd ki te.

Szasza: 2004-ben jött az Incut...Itcuintlipotzotli. (nevetés) Tudod-e, mi az?


- Nem. :)


Szasza: Állítólag egy állat. Sümi olvasott róla egy könyvben. Volt egy ilyen állat, talán kutyafejű disznó. Annyira csúnya volt, hogy az utolsó példányt a saját gazdája lőtte le. (nevetés) A neve nagyon tetszett nekünk és ezért lett ez a lemezcím.

Ede: Azon nagyon sok szám volt, nem?

Szasza: Nagyon sok.

Ede: Jó számok voltak. Amikor bekerültem a zenekarba 2006-ban, akkor még főleg azokat a számokat játszottuk. A Tizenhéttel úgy találkoztam, hogy volt egy Guns ‘N Roses-számokat játszó feldolgozás-zenekarom.

Szombathelyen próbáltunk, hallottunk róla, hogy a szomszédban van egy Tizenhét nevű skazenekar. Ska? Mi a fene? Mi ez? Mondják: hát, ez ilyen... punk. (nevetés) Az volt a definíció akkoriban, hogy a ska az olyan, hogy punk fúvósokkal.

Szasza: Igen, így definiálták.

- Igen, ezt én is mindig hallom.

Ede: Mindig ilyeneket próbáltunk, mint a November Rain, a Don’t Cry. Sümi néha átjött, hozott két sört azzal a szöveggel, hogy srácok, ne zenéljetek ilyen hangosan, éppen felveszünk egy lemezt. :) Ez volt a Potzotli című album. Állítólag valamelyik sávban hallatszik, hogy nyomjuk a rockot a szomszédban. :)

Szasza: Az is szörnyű minőségű lett. Sümi keverte meg az egészet. Van rajta egy nagyon jó szám, az a kedvencem. Melyik is az? (Edére néz.) Az utolsó a lemezen, amiben ajtónyikorgás van.

Ede: Menny és pokol.

Szasza: Azt már Süminél tupíroztuk fel, a lakásban. Hülyeségből Tilla kezdett el akusztikusan alágitározni, utána találtunk egy tubát, vagy valami sípot. Sümi talált egy furulyát, de nem tudott furulyázni. Végig van alatta furulya. Én találtam egy dudát, azt nyomtam.

Aztán kimentünk a WC-be, ott vettünk fel sávokat, az volt a csendes szoba, a WC. Rájöttünk, hogy nyikorog az ajtó, azt is beleraktuk. Dubos lett. :)

Ede: Amúgy az nagyon jó szám lett. Emlékszem, egyszer lejátszottuk a Tilosban. Mindenki bejött megkérdezni, hogy mi ez a dub? Nagyon jól szólt az a szám.

Szasza: Aztán Sümitől meg kellett válnunk...


- Szasza, 2005-2006 környékén volt egy oldalugrásod, oldalsasszéd, a Masszív.


Szasza: Így van. Felkerültem Budapestre. Szalai-Burszán Vera mondta, hogy összehozna egy ska-bandát, kérdezte, hogy mennék-e énekelni. Mondtam: nagyon szívesen. Ő össze is szedte az embereket, és szerintem két évet simán lehúztunk velük.

Ede: 2007-ben még működött.



- SkaPeti volt vendég, Jani a PASO-ból, a Böilerből...

Szasza: Ő egy-két próbán volt, de nem lépett fel velünk. Vera énekelt, én is, benne volt Szalai-Burszán Balázs basszusgitárral, Szinger András volt a gitáros, Bali, Máté Balázs a másik gitáros. Zoli volt a dobos. Nem volt hosszú életű és ritkán koncerteztünk. Az emberek viszonylag szerették. És aztán megszületett a Soulbang ötlete. Az még Szombathelyen történt.

Folyt köv. a 2. részben itt, a 3. részben itt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...