Akkor láttunk először hangszereket – The Three Teadies-interjú, 2. rész

A Sziget-fellépés előtti estén beszélgettünk Edével és Szaszával a Tizenhét, a Soulbang és a Teadies történetéről, a múltról és a jövőre vonatkozó tervekről. A 12 év áttekintése mély, hosszan kitartott és vicces élmény lett, itt-ott felbukkanó vegyvédelmi hódokkal, fasisztákkal és felgyújtott mellszőrzettel.

2. rész - Tizenhét és Soulbang

Ede: Addig én csak Tizenhét-koncertekre jártam, az OMK-ba. Esélykiegyenlítőre még nagyon az elején, valamint mindig szilveszterkor volt még Tizenhét-koncert. Azokon mindig ott voltam, vagyis kétszer biztos. :) Nagyon nagy bulik voltak és akkor már elkezdett tetszeni. Emlékszem, mindig úgy mentem haza, hogy ez egy fasza tánczene. De annyira nem érdekelt a stílus, meg ilyesmi.

És volt egy másik kapcsolódás, arra nem is tértünk még ki, az volt a Jah’s Warriors. Az is Szombathelyen indult el. Ott Tilla volt a basszusgitáros, KáPé dobolt... Nagyjából Tizenhét-tagokból állt. Plusz volt Ákos, aki most a Dubakuban énekel.

A Tizenhét, a Jah’s Warriors és az akkori zenekarom (hiphop-zenekar volt) egymás mellett próbáltak a Haladás Műv. Házban. KáPé mindig átjött, beszélgettünk, én is átmentem, mutatott reggae-zenéket. Akkor már érdekelt a reggae. Ezzel a hiphop-zenekarral is úgy dolgoztunk, hogy reggae-alapokat próbáltunk el és arra nyomta három srác. Köztük Ákos is. Nem volt jó dolog, összesen két vagy három koncertünk volt.

KáPé adott Lee Perry- és King Tubby-lemezeket. Nagyon durva dubokat. Szólt, hogy egy másik zenekarnak koncertje lesz és nagyon sürgősen kéne basszusgitáros, mert Tilla éppen nincs. Elmentem, és egyetlen koncerten játszottam a Jah’s Warriorsszal. Szombathelyen játszott a Ladánybene és Jah’s Warriors. Az ilyesmi akkor még szinte mindennapos dolog volt. Havonta-kéthavonta voltak ott hatalmas koncertek. A Kispál, a Pál Utcai Fiúk, a Ladánybene egymást váltotta. A koncert után még volt néhány próba, aztán Tilla visszatért.

Egy évvel később KáPé ismét hívott, hogy alakulgat egy projekt. Van egy felvétel, de koncertekre és a zenekarba kéne basszusgitáros, rám gondolt. Ez volt a Soulbang.

Szasza: A Soulbangben az volt a terv, hogy sosem nem lesz koncert, csak felveszünk öt számot. Szerelmi történet volt...

- Ha jól tudom, Tilla szerelmes volt és megírta ezeket a számokat. Azt hiszem, a csajt nem sikerült meghódítani.

Ede: Igen, igen. Megszületett az öt szám és közben mégis felmerült, hogy legyen koncert is, feldolgozásokkal. Ezek már early reggae-számok voltak. KáPé úgy magyarázta el, hogy ezek sem a Tizenhétbe, sem a Jah’s Warriorsba nem illettek, ezért lett egy különálló dolog.

Tilla játszotta fel a basszussávokat és nem volt basszusgitáros az élő koncerthez. Így kerültem a képbe. Sok próbánk volt. Oda már Rieger Jani is jött a PASO-ból, illetve inkább a Böilerből.

2006 októberében volt egy koncert az OMK-ban. Egy koncert, aztán kész, ennyi. Nagyon nagy buli volt, Szasza mindig emlegeti. Az elején lépett fel a Soulbang és már akkor teltház volt. Nekem az volt életemben az első ilyen koncert, hogy a közönség nagyon beindult. Fantasztikus volt. Utána volt Masszív, Jah’s Warriors és Tizenhét a végén.

Szasza: És volt Shanti is. 5 zenekar volt. Kellett is Shanti, mert KáPé három zenekarban dobolt egy este alatt, én kettőben énekeltem. Illetve háromban (Tizenhét, Masszív, Soulbang), és nem bírtuk volna. Így sem bírtuk. A Soulbang sikerült a legjobban, utána berúgtunk.

Ede: Rekord volt, akkor 600 fizető volt az OMK-ban, ami akkoriban ott legfeljebb Kispálon szokott összejönni. A mai napig nincs ilyen. Nem tudom, mikor volt utoljára koncertünk Szombathelyen. A mozin kívül.

Tehát volt ez a buli, aztán KáPé megint megkeresett. Gondoltam, hogy a Soulbang folytatódik, nemcsak egy koncert, nagyon jó lesz. KáPé azt mondta, mindenkinek nagyon tetszettem a próbákon. Sümitől egy ideje már szerettek volna megválni, és hívtak, hogy menjek játszani a Tizenhétbe, ha van kedvem.

Nagyon nagy dolog volt. Szombathely hatvanezres város, nagyon kevés nagy zenekar van és volt. A Tizenhét számomra nagyon nagy dolog volt. Olyan, mintha most elhívnának a Magashegyi Undergroundba, vagy nem tudom. Ültünk és mondtam: azt a mindenit, persze, hogyne. Amikor elmeséltem az ismerősöknek, mindenkinek leesett az álla. Így kerültem be a Tizenhétbe.

Sokáig nem volt koncert, mert betanultam. Akkor volt egy elképzelés, hogy változtassunk, legyen jobb. Újrakezdés. Amikor bekerültem a zenekarba, KáPé mondta nekem: nem azt akarják, hogy én csak játsszak ott, hanem legyenek új számok, koncertek. Felpezsdüljön az egész, menjen újra, mert 2005-ben Tilla kilépett a zenekarból. Alapítótag, és ő írta az összes számot.

Szasza: Elég nagy mélypont volt a kilépése után.

Ede: Ő volt az egész motorja, mint ember is, és mint húzóerő is. Elment a zenekarból különféle problémái miatt. Bekerültem a zenekarba és voltak számötleteim, mindig szerettem szervezkedni, akármi. És elindult egy csomó dolog.

2007. március 17-én volt az első koncert velem. Szombathelyen, az OMK-ban. PASO után léptünk fel. Ez a Soundclash nevű fesztivál volt, egyszer ősszel, egyszer tavasszal rendezték meg. Hiperkarma, PASO, nagyobb nevek fémjelezték, meg a Tizenhét.

Tilla néha hazajött Írországból, és csináltunk még egy Soulbang-koncertet.

- A 2007-es Skalandon?

Ede: Igen. Egyetlen koncert, ugyanúgy. Janival, aki még gitárt sem hozott, csak úgy megjelent. Tizenhét is volt. Tilla először látta a zenekart velem és az új felállással. Kicsit máshogyan szólt az egész. Nagyon tetszett neki. Amikor visszajött az év végén, szólt, hogy ebbe beszállna.

Szasza: Addig Silver gitározott Tilla helyett. A Jah’s Warriorsban is ő gitározott. Onnan hoztuk.

Ede: Amikor Tilla visszajött, ismét volt egy hatalmas nekilendülés. Visszatért a zenekar régi fénye. Tillával nagyon jóban lettünk egyrészt dalszerzés szempontjából, másrészt emberileg is. Így készült el a Moonstompin’ album is. Azt mondtuk, hogy legyen egy igazi album, mert itt van ez a majdnem 10 éves zenekar, legyen valami komoly dolog. Sok koncert volt.

Szasza: A hetedik születésnapunk nagyon nagy élmény volt számomra. 2006-ban, talán októberben. Szintén az OMK-ban volt, egy cseh zenekart hívtunk meg vendégnek.

Ede: Az egy évvel később volt, nem?

Szasza: Tudom, mert mi mindig egy évet csúsztunk. Mármint azt mondtuk, hogy hetedik, de amúgy már a nyolcadik volt.

Ede: Várj, összekeverjük, mert a nyolcadikon már én is játszottam. 2007-ben volt. Ez az! A szlovák zenekar. Szlovén.

Szasza: Nem cseh?

Ede: Nem, szlovén volt.

Szasza: Cseh... szlovák.

- A Tizenhét-blog alapján arra emlékszem, hogy cseh vagy szlovák zenekar volt, nem szlovén.

Ede: Amúgy szlovén volt. Tuti. (nevetés) Marci a Szigeten, a Világfalu Színpadon (ahol holnap játszunk), 2006-ban vagy 2007-ben látta őket. Mi volt a nevük?

Szasza: Che Sudaka... Hülye vagyok. (nevetés) Ezért ugrik be a cseh, látod?

Ede: Siti Hlapci! Ez az! Ezt a szlovén zenekart látta a Szigeten és szólt nekünk, hogy meghívná őket a születésnapra. Megszervezték és 2007-ben, novemberben, a Tizenhét hetedik szülinapján fel is léptek. Talán Last Minute is volt. Nem is. Volt ez a szlovén zenekar, meg a Tizenhét.

Szasza: Meg Selecta Miro.

Ede: Csurig volt a hely. Fantasztikus volt.

Szasza: Nagyon jó érzés volt, hogy ekkora számban eljött a közönség a szülinapra. Annak is örülök, hogy akkoriban a ska nagyon fejlődött és mi is hozzájárulhattunk.

Ede: 2007-ben, akkor még nagyon jó bulik voltak, tényleg.

Szasza: Szerintem az egész országban. És Balázs mikor lépett be?

Ede: Ő még nem játszott a Potzotlin. 2005-ben jött, Sára hozta.

Szasza: Majdnem elfelejtettük, hogy Balázs is tag volt, kedvenc arcunk.

Ede: A trombitásunk.

Szasza: Mindig fel szokta gyújtani a mellszőrzetét koncerten. :) Elég dús neki. Nem teljesen normális. :)

Ede: Most már házasok Sárával, a szaxofonossal. Gyermekük van, tűzoltóként olt. Nem magát gyújtja fel.

Szasza: Balázst bevettük trombitásként és Zsolti is trombitált, majd átváltott szaxofonra.

Ede: Páleszt pedig Balázs hozta.

Szasza: Pálesz a szombathelyi Sear Bliss metálzenekarban harsonázott.

Ede: Egészen más stílus. Egészen más színvonalat képviselő zenekar volt. Külföldön hatalmas sztárok voltak akkoriban. Ennek dacára a seggig érő hosszú hajával ő skát játszott és kiválóan harsonázott. Később aztán Soulbang-tag is lett.

- Még egy dolog a koncertekkel kapcsolatban: arra figyeltem fel a Tizenhét-blogon, egy beszámolóban, hogy az egyik zenekari tag vegyvédelmi hódnak öltözött. (nevetés)

Ede: Az egyik leghangulatosabb koncertünk volt. Farsangi koncert...

Szasza: A Nemérdekessel. Vagy akkor már Bőgőmasina volt.

Ede: Farsang volt és kitaláltuk, hogy beöltözünk. Amikor Tilla visszajött, megbeszéltük Zsoltival, aki trombitás volt és szaxofonos lett, vele megbeszéltük, hogy kéne egy billentyűs. Sosem volt billentyűsünk. Csak egyszer, egy rövid ideig.

Szasza: Kiderült, hogy ő régen billentyűzött is.

Ede: Ezzel megtalálta a hangszert, révbe ért. Nem ő volt Richard Clayderman, de amit kellett, azt teljesen jól hozta. Ezzel a felállással kitaláltuk, hogy öltözzünk be.

Zsolt autómosós volt, volt egy autókozmetikája és vegyvédelmi ruhája. KáPé, akinek Hód volt a beceneve, jelentkezett, hogy beöltözne a ruhába. Beült a dobok mögé. Csak csak az elején volt légzőnyílás. Gázmaszk volt rajta. Koncert után elmondta, hogy nagyon rosszul lett, mert nem tudott szellőzni, nem volt levegő. A dobosok izzadnak a legjobban koncert alatt. A koncert végén levágta magáról a ruhát. Fantasztikus volt.

Szasza: De amúgy mindenki jó cuccnak öltözött. Zsolti bekente magát kakaóporral.

Ede: Nivea krémbe beleöntötte a kakaóport és olyan massza jött létre, hogy teljesen lefedte barnára a testét.

- Ő afro-amerikai fiatalembernek öltözött?

Szasza: Ő volt a vak zongorista, Ray Charles. (nevetés)

Ede: Szasza kiment a színpadra madárijesztőként. Szalmaruhában. Volt erről egy csomó fotó.

Szasza: Nekem videóm is van, van egy komplett DVD-m is.

Ede: Felkonferáltak minket, hogy jön a részeg matróz. Jött Tilla matrózruhában. És jöjjön Doktor Ánusz. Jöttem én orvosi ruhában és összeszarozott kesztyűben. (nevetés) Műtőssapkával.

Betámolygott a vak zongorista. A vegyvédelmi hód. Balázs kacsa volt, Sára méhecske, Silver zsidónak öltözött, Pálesz pedig angyalnak. Nem is, tündérnek! Rózsaszín tündérnek. Martens-bakancsban. Eszméletlen jó buli volt. Akkoriban minden felpezsdült.

- Elkészült a Soulbang-demo és körbejárta az országot. Ennek köszönhetően mehetett ki a Tizenhét a Balkán-turnéra?

Szasza: Kicsit bonyolultabb. A Soulbang-lemez valahogyan kijutott külföldre és megkerestek minket a Myspace-en keresztül, hogy játsszunk...

Ede: Novi Sadban. Vicces, hogy pont oda sosem jutottunk el. Hívott Novi Sadba játszani egy szervező. Megírtuk neki, hogy ez nem OK, mert a zenekar már nincs, ez csak egy projekt volt, de van egy másik zenekarunk, a Tizenhét, azzal szívesen megyünk. Akkor egymásnak adtak a szervezők.

Megbeszéltük, hogy ha már megyünk Novi Sadba, akkor menjünk máshova is. Először elmentünk Szófiába, utána Plovdivba. Az első helyszín, Szófia, az hatalmas buli volt. Olyan klubba mentünk el egy olyan környéken, hogy féltem volna kimenni az utcára. Lementünk a klubba és Európa legjobb helye volt. Olyan hangtechnika, olyan kiszolgálás, állati volt.

- Plovdivban a koncert előtt volt egy tüntetés, ahol fasiszták tüntettek, aztán lementek a koncertre is, ugye?

Ede: Lejöttek. Ez azóta is olyasmi számomra, amit nem értek meg.

- Hogyan történt? Volt macskakődobálás?

Ede: Nem. Megérkeztünk, sorfalban álltak kint az utcán. Nem volt kődobálás, egyedül füstbomba volt.

Szasza: Nem emlékszem. Az egész kimaradt. Nem tudom, hol voltam.

Ede: Megálltunk a busszal és ők kint álltak, látszott rajtuk, hogy ők nem bulizni jöttek. :) A szervező gyorsan levitt minket a klubba, azzal, hogy talán balhé lesz, de semmi gond, mindent megoldanak majd. Hívtak biztonsági őrt, megvédték a helyet. Lementünk, elkezdődött a koncert. Képzeld el, pincehelyiség volt, mint a Szabad az Á..., csak nagyobb.

Tele volt a hely, és annyira lendületes buli volt, hogy hogy a második számnál levették Szaszát a színpadról és elvitte a közönség. Olyan bulik voltak, hogy ott láttuk meg, a közönség hogyan mulat valójában.

Vége lett a koncertnek, mindenki jött CD-t venni. Jött egy csávó és felismertük, hogy ő... szélsőséges. Vett egy CD-t és gratulált. Angolul kérdezte: hova mentek legközelebb? Mondtam, hogy Isztambulba. Kiköpött és megszólalt: mocskos törökök. leköpném mindet. Mondta, hogy oda nem kéne mennünk.

Amikor a végén beültünk a buszba, a biztonság kedvéért még dobáltak két füstbombát. Nem tudtunk kiállni a busszal, mert olyan szűk utcák voltak, hogy egy óráig próbálkoztunk. Jöttek szembe, füstbomba, kicsit ijesztő volt. Aztán persze nem lett semmi. És onnan mentünk Isztambulba.

- Volt ott egy isztambuli skazenekar?

Ede: Volt, az Istanbul Ska Foundation. Nagyon érdekes. Olyan skazenét még sosem hallottam. Nem volt kimondottam ska, de nagyon törökös volt.

Nagyon jó bulik voltak és jó fejekkel találkoztunk. A Blank File nevű punkzenekarral Szófiában játszottunk. Jó barátságban lettünk, ők hívtak meg egy évvel később. Nagyon nagy élmény volt az egész. Olyan országban játszottunk és jártunk, ahova a mai napig nagy dolog, nagy bevállalás elmenni.

Szasza: Képzeld, a Tizenhét-lemezből szerintem még van két-három doboznyi Zsoltiéknál.

Ede: A Tizenhéttel történt még az is, hogy amikor elkészült a Moonstompin’ lemez 2008-ban, azt mondtuk, ez legyen olyan lemez, amit tényleg ki is adunk. Marci apjának a cége adta ki. Ez egy hivatalosan bejegyzett cucc. A Videoton-gyárban készült, rendesen megnyomott... (hirtelen belefülel a háttérzenébe) Ezt játszottuk.... Skatalites, Guns of Navarone.

500 lemez készült volna a szerződés alapján, de gyártási okok miatt 525 darab lett. Nagyon nagy dobozokat vittünk. Amikor indultunk az első Balkán-turnéra, aznap reggel hívtak, hogy készen van a CD!

- Megálltatok Székesfehérvárnál és telepakoltátok a kocsit.

Ede: Telepakoltuk az egész buszt. Teleraktuk Szasza albérletét CD-vel és egy nagy doboznyit vittünk magunkkal. Abból az 525 darabból adtunk is el, de feléltük a bevételt.

Szasza: Amennyit eladtunk, azt a pénzt feléltük, el is ittuk. (nevetés)

Ede: 1500 forint volt az ára. Abból nagyon sok pénznek be kellett volna jönnie. Nekem van otthon, Szombathelyen egy 25-ös pakkom, Zsoltinak van talán kettő.

Szasza: Pedig Németországban eladtunk 50-et vagy 100-at.

Ede: Kicsit berúgtam, odamentem: Szevasz! Tetszett a koncert? Vegyél CD-t. Oké! Megvették tizenvalahány euróért. Nagyon jó üzleteket csináltunk.

- Milyenek voltak a koncertkörülmények a Balkánon? Jobbak, mint itt?

Ede: A kiszolgálás jobb volt. Odamentünk, ott várt a vacsora. Plovdivban, Szófiában is mindenhol volt kaja. Kifizették a gázsit, amennyit kértünk, amiben megegyeztünk. A klubok jók voltak, a közönség háromszor jobban örült egy bulinak, mint itthon. Szófiában a koncert végén feljött egy csaj a színpadra és mindenkit megölelt, mert az volt élete koncertje.

Olyan promóciója volt az egésznek (amit mi is láttunk az újságokban), hogy egész oldalas cikkek jelentek meg rólunk, ilyen szöveggel: „Hungarian Ska Legend”, ilyesmik.

- Tehát innen jött a szombathelyi ska-legenda, a Tizenhét eposzi jelzője?

Ede: Igen. Oda úgy hívtak meg minket, hogy ez a magyar ska. Nagy dolog volt. Ott volt reklám. Egy évvel később is elmentünk, a Blank File meghívott minket Belgrádba. És lementünk Macedóniába is.

Szasza: Szerintem az volt a csúcspont. Azt el kell mondanunk, hogy nagyjából 50 euróért mentünk le. Annyit kaptunk a fellépésért és előtte erősen gondolkodtunk, hogy menjünk-e vagy ne. Macedónia...

Ede: Ott féltünk.

Szasza: Féltünk?

Ede: Az olyan hely volt, ahova nem nagyon járnak emberek. Utaztunk 1200 kilométert... Pont tegnap meséltem Táltosnak, hogy Belgrád, Plovdiv, Szófia lett volna a turné. A plovdivi szervező a buli előtt egy héttel mondta le. Akkor mondtam, hogy bekaphatja a Bazilika kilincsét. (nevetés)

Csak néztünk, mert a középső koncert pénzben is nagyon jó lett volna, úgy jöttünk volna ki nullára. Kellett szerezni még egy helyet. Eszembe jutott, hogy pont előtte pár nappal írt a macedón rádióból egy srác, hogy keressük meg, ha egyszer akarunk menni Macedóniába is. Írtunk neki, hogy helló, jövő héten megyünk, kéne egy buli! :)

Annyit válaszolt, hogy Strugában tudna egy koncertet. Ez egy tóparti üdülőfalu vagy város, hegyek között, 2000 méteres hegyeken kellett átkelni. Ott tudunk fellépni, ő maga nem tud ott lenni, de leküldi nekünk oda az 50 eurót. :)

Szasza: Megérte, megérte!

Ede: Mondta, hogy nem tud többet adni, de lesz teljes ellátás, szállás, kaja, pia, ha ez nekünk megfelel, menjünk. Egy hetünk volt hátra addig. Menjünk, vagy lemondjuk a többit is? Elmentünk.

Alig találtunk oda. Az albán határ mellett, át kellett menni a 2000 méteres hegyen, körben havas csúcsok, ott volt egy kék, áttetsző vizű tó és egy gyönyörű város. Mint Horvátországban a tengerparti városok. Az egész város tele volt plakátokkal. A netes szórólapunkat kinagyították és az egész várost teleplakátolták vele. Odaértünk a helyre és nem volt ott senki. (nevetés)

Szasza: De senki! Tényleg. Csak mi! Ott volt a csapos, meg a tulaj. És mi kilencen.

Ede: A tulaj üdvözölt minket és olyan vacsorát hoztak, hogy a mai napig emlegetjük. Elkezdtünk piázni, gondoltuk, hogy úgysem jön senki. Rekesz sörök voltak ott, és tudtunk venni olcsón rumot.

Szasza: Két euróért szerintem literes rumot hoztak, fehér rumot.

Ede: Volt egy kisebb rész, oda leültünk, dumáltunk és közben ment a buli. Volt egy helyi DJ. Szasza, együtt rakosgattátok a zenéket.

Szasza: Nem emlékszem. (nevetés) Azt hittem, csak én voltam.

Ede: A klubban elfértek volna százötvenen, de senki nem jött el. Szóltak, hogy lassan már kéne játszani. Felnéztünk a delíriumos állapotból és tele volt a hely. :) Annyira, hogy felléptünk az emelvényre és az emberek fél méterre álltak tőlünk. Aztán nem hagytak lejönni a színpadról. Az volt az egyik csúcsbulink. Hatalmas afterparty volt. Borzasztóan nézhettünk ki a végére.

Utána volt még Szófia, aztán haza. Amint visszaértünk, Tilla kilépett, megint elment Írországba. Onnantól lejtő.

- Ezek a turnék történtek 2008-ban, 2009-ben, aztán 2010-ben, márciusban bejelentettétek a feloszlást. Mi történt közben?

Ede: Tilla kiment és úgy éreztem, ezt nem érdemes folytatni. A zenekar nagyon jó volt, nagy haverságok születtek, de akadtak dolgok, amik nem működtek.

- És kellett valaki, aki összetartja az egészet?

Ede: Igen. Tilla elment. Nagyon nem volt kedvem ezt tovább csinálni. Akkor már mindenkinek volt más dolga is. Szasza dolgozott.

Szasza: Inkább az vitte el a balhét, hogy mindig Pesten voltam, ritkán jártam haza próbára. Mindenki elkezdett melózni, vége volt a boldog főiskolás éveknek. Egyre kevesebb idő jutott a zenekarra. Csonka próbák voltak.

Ede: Amikor Tilla elment, az mindenkinek érvágás volt. De voltak még jó bulik. Szombathelyen a Fő téren. Ott legalább 3000 ember volt. Volt szülinap is, készítettünk feldolgozásokat régi saját számokból. Az én barátaim parasztok, az első albumról, ilyesmik. Jó dolgok voltak, csak fogyott az energia.

Közben megcsináltuk a Teadiest, az is vitte másik irányba. Személy szerint azt éreztem, azt láttam, hogy az működik, aztán hazamentünk, ott pedig: “ma ne próbáljunk...”.

- Tehát a Tizenhét akkor is feloszlott volna, ha nem jön közbe a Teadies, illetve nem indul el?

Szasza: Mindenképpen. Ede oszlatta fel.

Ede: Volt egy jam session Szombathelyen. Vida Gabinak - aki múlt héten sajnos meghalt, Szombathely nagyon fontos szervezője volt -, neki volt egy olyan kezdeményezése, hogy legyen egy jam session, ami összehozza Szombathely zenészeit egy klubban. Az állt a plakáton, hogy bárki jöhet, csak hozzon hangszert. Jam session a Tizenhét, a Jah’s Warriors, a Metro Surfing, ilyesmik tagjaival. Elmentünk, jó volt, játszottunk. Sokan eljöttek.

Utána volt, aki felháborodott, hogy milyen ez, a zenekar nevével reklámoznak egy ilyen dolgot. Ő nem mondta, hogy ezt a lehet az ő nevével, a zenekar nevével reklámozni. Ebből lett egy zenekari levlistás vita. Mondtam, hogy srácok, eljöhettetek volna megnézni, sokan voltunk, jó buli volt. Mondtam, hogy basszus, mi van már? Végül arra jutottam, hogy jól van, srácok, akkor hagyjuk, én ezt most befejezem.

Szasza: Ede kilépett. Egy e-maillel.

Ede: Egy hosszú e-maillel.

Szasza: Másnap rögtön Zsolti is kilépett.

Ede: Aztán azt mondtuk, hogy hagyjuk ezt az egészet.

Szasza: Nem működtek már a dolgok. Főleg ez az emberi tényező, már mindenki mással foglalkozott, felnőttünk.

Ede: Viszont mára rendeződtek a dolgok, másfél hónapja voltunk egy zenekari nyaraláson a Tizenhét tagjaival. Mindenki jól érezte magát.

- Ezt is akartam kérdezni: a feloszlás után tartottátok-e a kapcsolatot a többiekkel akár zenei, akár zenén kívüli szempontból?

Ede: Kellett egy kis idő hozzá. Volt fél év, amikor alig találkoztunk. Aztán jött, hogy miért is ne? Zene semmi, csak a Soulbang, amikor visszatértünk, tavaly. Volt négy koncert, másfajta felállással. Viszont a jég most tört meg, ezzel a nyaralással.

Szasza: Mármint számodra, mert te voltál a legnagyobb barom. (nevetés) Én mindenkivel jóban voltam. Ede heves szóváltásba keveredett Silverrel, amikor kilépett. Egymást okoltuk, hogy ki miatt nem működik a zenekar.

Ede: Ez most letisztázódott. Elmentünk nyaralni és beláttuk, hogy semmi értelme az ellenségeskedésnek. Ami talán újdonság és amit elmondhatunk, most először: jövő tavasszal lesz egy újrakezdés, esetleg egy vagy két koncert.

Szasza: Két koncert jövőre. Reméljük. Még semmit sem tettünk érte, csak megbeszéltük.

Ede: Március-április, tehát tavaszra tervezzük. Szombathelyre és Budapestre.

- Ede: 2009-ben, egy Teadies-interjú során megemlítetted, hogy készülőfélben van tíz nóta a Tizenhéttől. Lesz velük valami? Vagy ezek esetleg átalakultak Teadies-dallá?

Ede: Nem. Mindig nagyon vigyáztunk, hogy ne legyen ilyen. A két zenekar között van némi magánéleti ellentét. Szóval nekiálltunk felvenni egy új lemezt. Talán elmondható, hogy a legjobb dalokkal.

- Igen, tehát a felfelé íveléskor lehetett ez, amikor még nem jött a lejtő.

Ede: A Moonstompin’ felvétele során, után egyszerűen, simán jöttek a dalok. Főleg akkor, amikor Tilla még itthon volt. Pörögtek a dolgok, voltak ötletek. Tillának is, nekem is, Szaszának is. Akkor született például a Papa don’t go, amit koncerten is játszottunk.

Szasza: Kicsit átsiklottunk rocksteadybe is azzal az albummal.

Ede: Úgy volt, hogy oké, akkor Soulbang ne legyen, de vigyünk bele a Tizenhétbe egy ilyesmi ízt is. Ez a lemez ilyen lett volna.

Szasza: El is készült az alapja.

Ede: Dob, basszus, gitár meg valamennyi fúvós megvan. KáPé gépén otthon. Ennél tovább nem jutottunk. KáPé szerint nincs jól felvéve, nem szól szépen.

- Meg lehet keverni.

Ede: Meg lehet. Most már én is teljesen mást játszanék rá.

Szasza: Nekem még mindig tervem, hogy feléneklem rá a részemet.

Ede: Beszéltünk erről, hogy ki lehetne venni KáPé kezéből az egészet és megcsinálni. De ez csak terv volt. A Soulbanggel is felvettünk 4 számot, amikor volt az újraegyesülés. Az ugyanott tart most is. Felvettük az alapokat, az énekből is megvan pár sáv. Női ének is van benne, tehát egészen más formáció, mint a régi Soulbang. Az is terv, hogy be kéne fejezni, mert azok viszont a legjobb Soulbang-számok.

- 2010-ben volt a 4 koncertes turné. Szombathely, Bécs, Zalaegerszeg, Budapest. Milyen volt a visszhangja?

Ede: Tudtuk, hogy ez megint egy projekt. Nem folytatólagos zenekar. Tilla ismét elment. Tudtuk, hogy addig csináljuk, amíg itt van.

Közben jött egy nagyon jó bécsi kapcsolatunk. Ő szervezett egy hétfői napra Soulbang-koncertet, a Caroloregians zenekarral, akik a Moon Invaders szárnyzenekara. Egy hétfői napon olyan bulink volt Bécsben, hogy itthon a kezemet összetenném, ha ilyen lenne. Ott voltak 250-300-an, de olyan buli volt! A felvételek megvannak Youtube-on. Nagyon jó buli volt.

Ede: Zalaegerszeg vicces volt, ott kétszer játszottunk. Lement a koncert, lejöttünk a színpadról és bejött egy csomó ember. Akkor már egy kicsit többet ittunk. Visszahívtak minket a színpadra és minden számot elnyomtunk skában is!

Szasza: Nem mindet, de 5 számot elnyomtunk skában. Dupla tempóban.

Ede: A budapesti koncert a Szabad az Á...-ban volt, az is jó buli volt, rendesen voltak emberek. És volt Szombathelyen is egy, az volt az első.

- És milyen volt otthon játszani?

Szasza: Szombathely mostanság megdöglött zeneileg. Az a hely, amit mondtunk, hogy 600-an is voltak ott, oda most már ha 50-en bejönnek, mindenki összeteszi a kezét.

Ede: Asszem, ott 90 fizető vendég volt.

Szasza: Szóval szerintem Szombathelyen mostanában eléggé ellaposodott a zenei élet.

Ede: Szomorú dolog. És tudjuk, hogy miért. Itt vannak az emberek Pesten.

Szasza: Rengetegen. De szerintem nemcsak ez a baj. Volt válság is és az emberek nem járnak el bulizni. Talán Budapesten is lehetett érezni, hogy nem járnak el annyian, mint korábban. Viszont a koncert jó volt.

Ede: Ha ott vannak ötvenen, akkor már jó buli van. Ha ötvenen táncolnak, az már ad annyi benyomást nekünk, meg neked is, hogy az már jó buli.

- Magyarországon az early reggae-t rajtatok kívül a T-Rex Riders játszotta. Velük összehaverkodtatok, vagy rivalizálás volt?

Ede: Egy közös koncert volt. Akkor ez már Teadies-téma... Tavaly februárban volt. Nem volt rivalizálás. Hamar kiderült, hogy amit ők játszanak, az nagyon autentikus dolog, amit mi, abban mindig is volt némi modern íz. Most is látszik. A Teadies igazából úgy indult, hogy autentikus...

Szasza: Úgy volt, hogy autentikus early reggae és rocksteady lesz, de szerintem azóta már teljesen más irányba mentünk el. Funkos.

Ede: Igen, Funkos. Táltos mondta jól, hogy ez amolyan urbánus early reggae. Más.

Szasza: Ahhoz képest más, amit terveztünk. Nem rossz, nem azt mondom, csak más.

Ede: Ez mindig így volt. A Tizenhét is kilógott a ska-dolgokból. A Teadies is kilóg a tipikus early reggae-dolgokból. Egyedi íze van ennek.

Befejezés a 3. részben, itt! Előzmény itt.